Isten közelében I.

Előszó

Életünk értéke attól függ, hogy mennyire kapcsolódunk Istenbe, mennyire élünk a természetfölötti isteni erőforrásokból és hogy az Istenből mennyire irányítja egész külső életünket. Összehangzó egységet kell teremtenünk a két ellentétesnek látszó világ, a természetfölötti és természetes, isteni és emberi életünk közt. De ez a kapcsolat a kettőnek nemegymás elé helyezése, hanem a legbensőbb egybeolvasztása úgy, hogy a természetfölötti egészen átjárja, éltesse az emberit, mint a lélek a testet, mint a gondolat a szót. Egészséges, erős lelkiség, virágzó hitélet csak ebből a legbensőbb egységből fakadhat.
Ennek a benső kapcsolatnak megteremtésére tanítanak bennünket ezek az elmélkedések. Utakat mutatnak, melyeken szüntelen Istenhez juthatunk. Meggyőznek bennünket, hogy életünk bármely pillanatában, a legkülönbözőbb körülmények közt is nyitva áll előttünk az út Istenhez, vagyis még inkább, hogy mindenütt, a legközönségesebb teendőink közepette is ott vagyunk Isten közelében, csak reá kell eszmélnünk.
P. Charles elmélkedései nem zárják be lelkünket valami földtől elszakadt fellegvárba, hogy így a mindennapi életből kimeneküljünk, hanem a "mi köztünk lakozó" Istenhez vezetnek és a vele való egyesülés szentélyéből látni engedik, vagyis Isten nézőpontjából szemléltetik velünk igazi emberi életünk valóságát és megmondják, hogyan tehetjük azt istenivé. Fölébresztik lelkünkben a boldogító tudatot, hogy Isten bizalmasai, gyermekei vagyunk, de nem azért, hogy e tudatban tétlenül megpihenjünk vagy érzelgősen olvadozzunk, hanem, hogy istengyermeki életünket szüntelen tevékeny szeretettel kifejlesszük és a mindennapi élet egyszerű folyásában is érvényre, diadalra juttassuk. Vissza