Isten rabjai

Fülszöveg

A középkor "érdekes sötétségébe" Gárdonyi már a kilencvenes évek közepén bele-beletekintett. egy szöveggyűjtemény hívta fel figyelmét a Margit-legendára, mely később az Isten rabjai című regényének fő forrása lett. Mint minden történelmi tárgyú műve, ez is a források gondos tanulmányozásának alapján készült. De ezúttal sem a kor társadalmának széles körű, kimerítő ábrázolására törekszik elsősorban: a nagy eseményeket háttérnek használva, a történelem árnyékában élő-szenvedő egyes ember sorsa érdekli igazán. A láthatatlan ember művelt íródeákja, Zéta, az Egri csillagok jobbágyfiúból várvédő kapitánnyá emelkedő hőse, Bornemissza Gergely alakja mellé méltán sorakozik az Isten rabjai Jancsi frátere: az egyszerű észjárású parasztfiúból lett töprengő, naiv vallásosságú, eszményi érzésekre képes fiatal szerzetes.
A tatárjárás utáni időkben, IV. Béla korában játszódó regény másik főszereplője a királylány: Boldog Margit. Isten rabjai ők mind a ketten - a fanatikus, önkínzó, minden világi örömöt megtagadó zárdaszűz -, a keresztény középkor női eszményképe - és alázatos szívű rajongója, az életvidám kertészfiú is. Rabbá teszi őket a kor és a vallás parancsa: egyikük sem léphet ki saját köréből. Kettejük öntudatlan, leheletfinom, álombeli érzelmeit rajzolja meg Gárdonyi - gyöngéd színekkel, a gyermekszerelemtől a végső elválásig. Vissza