Istenek nyugdíjban

Fülszöveg

A regényben, melynek cselekménye több mint két évtizedet ölel fel - minden jelen időben történik.
Mert mindig a jelenben élünk. Az emlékezet hangszalagja és képernyője szólaltatja meg, vetíti elénk a múltat, és mi úgy érezzük, mintha mindaz, amit valaha is átéltünk: most, ebben a pillanatban történnék velünk. A hetvenéves asszony tizennyolc évessé válik, ha az első csók jut az eszébe. Az ember ritkán gondolkodik évszámokban. Csak képekben és eseményekben.
Garics Márta történész napjainkban, túl a régi esztendők megpróbáltatásain, volt férje halálán, megtépázott eszményeink és istenein, már új szerelemben élve, ott áll a kisvárosban, a régi házuk kerítése előtt - és megint a négy év körüli csöppség lesz belőle, aki most szökik ki az utcára a lécek között...
Három ember emlékei, gondolatai és jelenlegi hangulata csaponganak regényben nagyon együtt, s mégis külön utakon.
Mezei Péter, az asszony volt férje már halott. A naplója helyettesíti, de az sem egészen őszintén. A harmadik szereplő, Szalóki Zsolt: új szerelem, az élet újrakezdése az asszony sorsában. Ő is vívódik. Tehetsége képessé tenné, hogy komoly, nagy művésszé fejlődjék - körülményei mégis vissza-visszarántják.
A tizennégy év után viszontlátott kisváros, Garics Márta szülővárosának utcáin kiderül, hogy az egy helyben topogást, a csupán vegetatív örömöket, a cél és a fejlődés kilátástalanságát az egészséges ember nem bírja el sokáig.
Ösztökél bennünket valami, hogy jussunk el a világűrbe, a holdra, a csillagokig, aztán esetleg fedezzük fel az egész galaxist. Kíséreljük meg ugyanezt napról napra a saját bensőnkben is.

Egry Irén tizennyolc éves korában írta meg első regényét.
Egerben volt gyerek és diák - onnan "fedezték fel".
Kutatott poros levéltárakban, volt újságíró, lektor, szerkesztő - nem mindenre büszke, amit megélt és megírt, de további írói útja szempontjából semmit sem tart fölöslegesnek. Vissza