Istenem, téged kereslek

Fülszöveg

Az ember ősidők óta keresi az Istent és ugyanakkor lázad ellene vagy a tagadás "bokraiban" elrejtőzik előle. Néha az önmegsemmisülésig imádja, máskor a tagadás ökölcsapásával lelöki szíve, értelme trónusáról. Imával, énekkel, tánccal, véres áldozatokkal hódol előtte vagy perbeszáll vele és káromkodással hajigálja. Olykor szívünk minden dobbanásával érte élünk, máskor a bűnös szenvedélyek bálványa előtt raboskodunk. Sokszor úgy érezzük, léte világít, mint az égő nap, ám a reménytelenség csillagtalan éjszakáján könnyen elfeledkezünk róla Ez a küzdelem folyik az értelem és a szív csatamezőin, váltakozó győzelmekkel és vereségekkel. A belső harc sokszor kilép az ember belső világából és átterjed az élet minden területére. Irodalom, tudomány, bölcselet és különféle mozgalmak avatkoznak a küzdelembe. Hívők és nem hívők a saját győzelmüktől várják a békességet. Sokan csatlakoznak ahhoz a véleményhez, amely szerint a vallás, az istenkérdés megosztja az emberiséget. Ki tagadhatná számos vallási mozgalom visszahúzó, fejlődést gátló szerepét? Ez a körülmény indokolja vallásos fogalmaink, Istenről alkotott nézeteink megtisztítását. A vallástörténet egyértelműen bizonyítja, hogy az ember egyénileg és közösségben sem tudott megbírkózni az istenproblémával, mivel az általunk megismert teremtett világ egy rejtező Istenről tanúskodik. Az igaz istenismeret azáltal vált lehetségessé, hogy Isten kilépett rejtettségéből és az ember keresésére indult. Vissza