Itália és az északi ember

Előszó

Huszonharmadfél éves koromban írtam ezt a könyvet, 1936. február 11-ike és március 25-ike közt, az elejét Pesten, a Vármegyeházán, ahol akkor laktam, második s nagyobb felét pedig Berlinben. A könyvecske egy rég elhunyt barátom, Puskás Lajos, megrendelésére készült, ki annakidején Olaszországról szóló írásokat publikáló s propagáló kis kiadóvállalat-féle élén állott. Hogy kéziratom céljának nem felelt meg, érthető; én viszont nem is kísérleteztem tovább esetleges elhelyezésével.
Egy napon, iratrendezgetés közben, ráakadtam a már akkor is emberöltőnél öregebb kéziratra - végigolvastam, kijavítgattam tollhibáit, de sem a stílus sem a tartalom különösségein és különcködésein nem enyhítettem, megállapításait sem változtattam meg, ott sem, ahol ma már esetleg más a véleményem. Aztán megint két vagy három évig "feküdt" a kézirat, amíg csak 1974 őszén megint elő nem vettem - akkor még egyszer átnéztem s írtam hozzá néhány lapalji jegyzetet.
1935 legutolsó napjaiban, részben a budai Várban, anyám házában, részben a pesti Megyházán, anyai nagybátyám szállásán, írtam - "Új humanizmus felé" címen - egy rövid esszét. Ez a cikk szinte kínálkozott a kötet bevezetőjéül. Korban is csak hat héttel előzi meg a könyv leírásának kezdetét.
Három "Füzet"-et fog megtölteni ez a régi írás. Aki nem dobja el az első kettőt, a végin egybeköttetheti a hármat s lesz egy szép kis könyve.

Ferdinandy Mihálytól.

A Délszigeten, 1976. február 11-én, e könyv írása megkezdésének negyvenedik évfordulóján. Vissza