Itonénu

Előszó

A múltkor beszéltem Nektek a kibbucról és annak alapjairól. Azóta jöttek hozzám cofe-chavérjaim és mind arról érdeklődtek, vájjon mit csinálnak ott a cofek, mert hiszen ott már nem kell kénbe járni, nem kell cofe-plugán előkészülni az alijára.
Nos, akkor nézzük mégis, mivel foglalkoznak.
Hát először is, amikor megérkezik egy hajórakomány cofe, azokat elosszák /:persze ugy, hogy a chevrák együtt maradjanak:/ különböző kis cofe-államokra. Bizony ne üljetek le a csodálkozástól, ez igy van: a nagy ereci államban vannak kis önálló cofe-államok is. Ezek a cofe-települések teljesen külön élik az ő cofe-életüket, vagyis mindent maguk csinálnak. Délelőtt persze tanulnak /: hiába ezt még Erecben is kell:/ és délután megművelik saját földjeiket. Ez aztán a szép élet! Van cofe-bíróságuk is, akik döntenek a nehéz ügyekben. Mert az is akad néha! Akármilyen jó chavérok, azért a golyózásnál, a játéknál sokszor összevesznek. Ilyenkor aztán a cofe-biróság dönt és akkor megnyugszanak a fölkavart kedélyek.
No, de azért komoly dolgokban nagyon összetartanak és nagyon szeretik egymást. Ha valamelyikük rosszkedvü, vagy valami baja van, mindjárt segitségére sietnek. /:Ötdik cofe-ösvény: A cofe szerető és megértő küzdőtársa chavérjának.:/ Ők valóban be is tartják a cofe tiz ösvényét !!
Erről jut eszembe egy most nemrég megtörtént esemény. A történetet onnan tudom, mert egy régi ereci cofe-chavérom megirta azért, hogy elmondjam a történetet az itteni cofeknek; hadd lássák milyen szép chevrati életük van... Vissza