Rippl-Rónai József iparművészeti elvei és iparművészeti tevékenysége kiadatlan levelei nyomán II.

Előszó

A Művészettörténeti Értesítő 1963. évi 2-3. számában közzétettük Rippl-Rónai József eddig ismeretlen iparművészeti vonatkozású leveleit, amelyek az Iparművészeti Múzeum Adattárának tulajdonában vannak és nagyobb iparművészeti alkotásainak létrejöttéhez fűződnek. Ezekben a levelekben tudatosan és szándékosan, tömören és erőt sugárzó módon vall iparművészeti elveiről.
De Rippl-Rónai nemcsak akkor beszél iparművészeti elvekről, amikor kifejezetten iparművészeti alkotáshoz fűződik az iratváltás, hanem - és az írásban fennmaradt emlékanyagból kiválogatott, alább közölt szemelvényekkel most azt kívánjuk alátámasztani - életvitele, művészpályája során is szüntelenül bizonyítékát adja iparművészeti szemléletének. Olyan művész ő, aki a szintézist kereste az iparművészet és a festészet határterületein. Komponálási rendje a sík- és téradta lehetőségekből egyaránt merít. Elméletének fókuszába az ízlést állítja; igazi műalkotás létrejöttéhez egyenesen föltételként hangsúlyozza. Művészi következetessége nem csorbul ott sem, ahol nem a kép, a megjelenítés, hanem a tárgyformálás - szép tárgy formálása - a feladat, amelyet maga elé tűz. A legkorszerűbb formaképzés útjára lép, nem azt csinálja, aminek szépségét a tűnő pillanat iránti nosztalgiával látja és láttatja képein - a benyomás-rögzítés céljával -, nem a tegnapit, a képein oly bensőséges, alkonyati napfényben fürdő barna bútorokat; - következetessége a korszerűség keresésében, a helyesnek és szépnek felismert "új"-nak megformálásában jut kifejezésre, s adja e nagy művész életművének, alkotásainak formai többrétűségét. Vissza