Fáklyavivők

Előszó

Vannak emberek, akik úgy beszélnek, mintha kész kommunistákként jöttek volna a világra. Megint mások azt mondják, hogy ők, életükben először találkozva a munkásmozgalommal, azonnal tudták, hogy ez az igazi út, és nyomban teljes tudatossággal léptek az osztályharc útjára. Én nem ismertem fel azonnal, a munkásmozgalommal való első találkozásom alkalmával, hogy ez az igazi út; és kommunistává is csak akkor lettem, amikor már mint a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének tagját, kommunistává nevelt a párt, az ifjúmunkás szövetség, a munkásosztály, maga a harc.
Ha ma elindul egy ifjúmunkás Budapesten a Tanács körút 11. számú ház kapujából, bármelyik irányba is megy és nézi a kirakatokat, pár lépés után a könyvkereskedések kirakatában számos marxista—leninista művet lát, és ha kedve tartja, nyomban megveheti bármelyiket. Nemcsak azért veheti meg, mert ott van a kívánt könyv, hanem azért is, mert a zsebében ott van legalább két ilyen könyv ára. 16 éves koromban — 1928-ban — a Károly, ma Tanács körút 11. számú házban laktam. Nekem akkor — egyébről nem beszélve — a kaputól elindulva legalább nyolc napig kellett volna gyalogolnom, hogy egy könyvkereskedés kirakatában megpillanthassam Lenin müvét — Bécsben. Nálunk a kommunista könyv kiadása, kinyomtatása, árusítása tilos volt. De még ha el is gyalogoltam volna Bécsig, útlevelem is lett volna, hogy átléphessem a határt
— a kívánt könyvet mégsem vehettem volna meg, mert nem volt annyi pénzem, amennyibe egy könyv akkor került. Mint második éves műszerészinas, 4 pengő heti fizetést kaptam, abból levonták a betegsegélyzöt, a többit pedig az utolsó krajcárig haza kellett adnom anyámnak, ha nem akartam, hogy éhen forduljunk fel. Marxista könyvhöz tehát csak másképpen juthattam.
1930 körül az ifjúmunkás térdig lejárhatta a lábát, mégsem talált az egész országban egyetlen párt-, vagy ifjúsági szövetségi helyiséget sem, mert a kommunista szervezetek be voltak tiltva. Vissza