Gold der Thraker

Fülszöveg

A kiadvány a hildesheimi Römer- und Pelizaeus-Museum 1980-as kiállításának katalógusa, mely a bolgár állam 1300 éves fennállásának ünnepe alkalmából került megrendezésre. A kiállítás páratlan szépségű tárgyakon keresztül ismerteti meg a közönséget egy ma már elfeledett európai nép, a trákok kultúrájával.
A Balkán-félszigeten élő trákok már az időszámítás előtti második évezredben igen fejlett kultúrával rendelkeztek. Ezt azonban, mivel az írást nem ismerték, és így írásos emlék nem maradt fent tőlük, csak a felszínre került tárgyak tanúsítják. A különféle fémek feldolgozásában olyan magas fokot értek el, hogy - amint az a kiállításon is látható - az antik ötvösművészet lenyűgözően szép darabjait hozták létre, mégpedig jóval a görögök és rómaiak előtt. Tőlük származnak az eddig ismert legrégebbi aranytárgyak. A trákok története, akikről a legrégebbi írott forrást Homérosz nyújtja, a római birodalom terjeszkedésével ért véget. Az egyik utolsó és talán legismertebb trák Spartacus volt.
A trákok az ókori egyiptomiakhoz hasonlóan, még életükben elkészítették az uralkodók temetkezési helyét, ahova azokat a földöntúli élethez szükséges tárgyaikkal együtt temették el. Az uralkodó halála után a kiépített sírboltozatra földet hánytak, így mesterséges domb keletkezett. Ezekből, a mai Bulgária területén nagy számban létrehozott úgynevezett halomsírokból páratlan értékű kincsek kerültek elő, korábban többnyire a véletlennek, az utóbbi években pedig a szisztematikus kutatásnak köszönhetően.
Az aprólékos, finom kidolgozású és motívumgazdag arany és ezüst ékszerek, harci eszközök, lódíszek és királyi lakomáknál használt edények páratlan szépsége kiválóan érvényesül e kiállítás képein. Vissza