Isten fekete báránykái

Előszó

Ennek az irásomnak az a célja, hogy felhívjam a figyelmet a megbélyegzett gyermekekre, kitaszítottakra és szerencsétlenekre.
Bűnöző gyermekeknek nevezik őket általában, pedig a legtöbb nem romlott, csak szerencsétlen.
A törvényszéken, a Fiatalkorúak Bíróságán ismertem meg őket. Végtelen sorokban vonulnak fel a bírói emelvény előtt, egy nagyváros minden piszka, betegsége ott van rajtuk. Gúzsba facsarja, eltorzítja őket a reménytelen szegénység, a közömbösség, a lelketlenség. Vissza

Fülszöveg

Izsáky Marit, a kiváló ujságírónő, a gyermekbűnözők világát tárja fel az olvasók előtt könyvében. Kevesen foglalkoztak még eddig a nyolc-tízéves csavargókkal, tolvajokkal; a szakembereken, bírókon és jogászokon kívül úgyszólván senkit sem érdekelt, mi lesz ezeknek a gyermekeknek százaival és ezreivel? Az ujságok csak a szenzációs rablásokat, sikkasztásokat közlik, de senki sem gondol arra, hogy mi van a kétsoros napihír mögött, hogy ez tíz-tizennégyéves fiúkból álló banda betör és kirabol egy óvodát? Hogyan kerülnek tizennégyéves gyereklányok az utcára? Mi az a kóborlási vágy, ami megszáll sok gyereket és arra kényszeríti őket, hogy városról-városra csavarogjanak? Mi adja egy nyolcéves öngyilkos gyerek kezébe a fegyvert? Mi viszi őket idáig és főleg, milyen lehet az élete egy ilyen gyermeknek?
A gyermekek bűne a felnőttek bűne - Izsáky Margit szerint a kérdésre ez a felelet. A környezet a hibás, a felnőttek lelkiismeretlensége, a kényszerítő körülmények. Élesen kiválnak közülök a megbélyegezettek, a zseninek, a született gonosztevőnek a vonásai a gyermekarcon csak még kiütközőbbek, megdöbbentőbbek. A kitűnő ujságírónő a Fiatalkorúak Bíróságán keresztül tanulmányozta hosszú ideig a kérdést. De írása több egyszerű riportok sorozatánál, tökéletes lélektani tudással rajzolja meg az egyes eseteket is a gyermeken keresztül - az embert.
Ma, amikor a nemzet jövőjének a szempontjából minden élet fontos, nem szabad elkallódni engedni, a reménytelenség sötétjébe veszni ezeket a gyermekeket. Vissza