Reng a világ

Előszó

Részlet a könyvből:

Nem volt kivel beszélnie, önmagán kívül nem volt kivel törődnie, nem tudta mivel töltse ki idejét - érthető, ha Hugh-ban egyre jobban kifejlődött az önzés. Néha rá is döbbent erre s olyankor aggódott miatta. Órákon át tanulmányozta arcát a tükörben, mert különben nem volt mit néznie, kivéve parányi cellájának sivár falait és acélkeretű ajtaját. a kis, vasrácsos ablak, hét lábnyi magasságban volt a padlótól, úgy, hogy a külvilágból csak az ég egy morzsáját látta. Három hónapon át nézte önmagát, csaknem minden más gondolatot kizárt agyából, amíg aztán úgy érezte, hogy fontos személyiség, hogy cselekedetei sokat számítanak, hogy rendkívüli esetet jelent. Miután szüntelenül saját dolgával folglalkozott, bosszúsan vette észre, hogy hangulata napról-napra változik, mintha elvesztené egyensúlyérzékét. Huszonötéves volt, fekete hajú, kékszemű, magastermetű, sovány, csinyos és tartózkodó. Föl s alá járt négyméteres cellájában, néha mozgot ta keze, olykor beszélt is önmagához. Összesen csaknem egy esztendőt töltött magánzárkában s ez nem maradt hatás nélkül. Ez az utolsó büntetés látszott a legkomiszabbnak. Helyzetében nem volt semmi szégyenletes. Angol gyalogos tiszt, akit 1914 késő őszén fogtak el. Jelenlegi kínos helyzetét annak köszönhette, hogy bár kitűnő technikát szerzett már a különböző fogolytáborokról való szökésben, ha már kint volt belőlük, tervei mindig elégtelennek és hibásnak bizonyultak. Ebben megint bőven akadt alkalom önmaga tanulmányozására. Talán nem egyéb, mint pózoló hős? Vissza