A visszhang titka

Fülszöveg

Egyetlen antológia sem léphet fel azzal az igénnyel, hogy teljes áttekintést adjon bármely irodalom akármily rövid szakaszáról. A cél tehát a jelen esetben is - mint mindig - az, hogy a szovjet széppróza fejlődésének jellegzetes vonásait mutassuk meg. Ezt a kötetet az utóbbi két-három esztendő terméséből állítottuk össze. Bizonyára akadhatnak olyan, a kötetben nem szereplő írások, melyek éppoly jelentősek, mint az itt közzétett novellák. Úgy érezzük azonban, hogy ez a tíz novella, amelyet ezzel a kötettel a magyar olvasónak átnyújtunk, az egyszerű tájékoztatáson túl, különös bizonyító erővel is rendelkezik.
Az idősebb korosztály művészei (V. Grossmann, avagy Galina Nyikolajeva) mellett, nem csak a közelmúlt valóságos irodalmi szenzációvá felnőtt generáció kiemelkedő egyéniségeivel (J. Nagibinnel, J. Kazakovval, G. Baklanovval, Cs. Ajtmatovval, Sz. Antonovval, V. Nyekraszovval) találkozhatunk, hanem szerepel olyan író is, aki még alig jutott túl a kezdő lépéseken. (Kotovscsikovára gondolunk!)
Illyés Gyula írta még a harmincas években, kitűnő szovjet dekameronjának élére, hogy a szovjet irodalomban nemcsak az irodalmat keressük, hanem többet annál, az új rendszerű valóság törvényeinek megvalósulását is. Ezúttal sem lehet másként.. Kétségtelen, hogy ezeket a novellákat és írókat a XX., illetve a XXII. kongresszus nyomán támadt új társadalmi szellem, a szovjet élet új légköre ihlette. Nos, szükséges-e külön bizonygatnunk, hogy ennek a szellemnek a megvalósulása nálunk is hasonló problémákat vet fel? Nem a gyakorlati útmutatást kérjük számon az irodalomtól. Ám a szellemi irány nem közömbös számunkra sem, sőt elevenen ható erő is lehet.
A tíz novella leglényegesebb tanulsága ez. Vissza