Éjszakai ügyelet

Fülszöveg

A kis északi rokonnép, az észtek irodalmát könyvkiadásunk sokszor és sokféle szempontból igyekezett már bemutatni. Jelentek meg novellaválogatások és drámakötetek, kisregények és versantológiák, a jelentősebb szerzők pedig regényekkel és novelláskötetekkel voltak jelen a hazai könyvpiacon. Ezúttal ismét a novellán a sor: kötetünk a XX. század végi és XXI. század eleji észt kisprózából ad ízelítőt. Az antológia az 1912-ben született és életművét az emigrációban kiteljesítő Karl Ristikivitől az 1970-ben született Andrus Kivirahkig ível, jól érzékeltetve a különböző nemzedékek gondolkozásbeli és stílusbeli különbözőségét, ahogy elénk tárják a kortárs észt társadalom örömét, fájdalmát, ünnepeit és hétköznapjait. A nálunk ma még csaknem teljesen ismeretlen Ristikivi mellett Jaan Kross, Arvo Valton, Mats Traat és Mati Unt képviseli azt az idős korosztályt, melynek írásművészete elsősorban a múlt megidézéséből táplálkozik. Ristikivi és Kross egy-egy történelmi témájú mesterművel van jelen az antológiában, Valton, Traat és Unt írásai az emberi kapcsolatok egy-egy szeletén át mutatják meg a lélek mélységeit. A lélektan amúgy is az észt próza egyik fontos jellemzője, zömmel lélektani elbeszéléseket ír a középnemzedékhez tartozó Mari Saat és Eeva Park. A "nagy öregek" mellett hangsúlyosan kap szót a középnemzedék, és szóhoz jut Andrus Kivirahk, akinek ironikusan fanyar és groteszk hangjára már ma érdemes odafigyelnünk. Vissza