A barna farkas

Fülszöveg

"...Ez nem tréfadolog, azt mondhatom - voltak a klondike-i utolsó szavai, mikor megfordult s lassan elindult az ösvényen fölfelé. Vagy húsz láb távolságig Farkas nézte az elmenőt, csupa izgatott várakozással, mintha elvárná, hogy visszafordul s visszajön. Azután gyors és halk vinnyogással utána ugrott, elérte, a foga közé vette a kezét szemrehányó gyengédséggel és gyengéden arra akarta bírni, hogy megálljon. Mikor ez nem sikerült neki, Farkas visszarohant oda, ahol Irvine Walt ült, foga közé fogta a kabátja ujját és hiábavaló erőlködéssel a távozó után akarta őt vonszolni. Farkas zavara növekedett. A távolság egyre növekedett. Két helyen akart lenni egyszerre, a régi gazdájánál is, az újnál is, és a távolság ezek között folyton növekedett..."
"...Pár pillanattal később Farkas talpra ugrott. Mozdulataiban elszántság és határozottság volt. Rá sem nézett a férfira és az asszonyra. A szeme az ösvényre szegeződött. Elhatározta, mit tegyen. Irvine és Madge tudták ezt. S tudták, hogy ami őket illeti, a próbatétel épp most kezdődik. A kutya ügetni kezdett és Madge ajka fodrozódott, mintegy utat nyitva a becéző hangnak, amelyet hallatni akart. De a becéző hang nem hangzott el. Madge-nek az urára kellett néznie s látta, az milyen komoran figyeli őt. Ajka szétnyílt s az asszony hallhatóan sóhajtott. Farkas ügetése futássá változott. Nagyobb és nagyobb ugrásokkal szökkent előre. Egyetlen egyszer sem fordult hátra, farkasfarka nyílegyenesen állt. Hirtelen befordult az ösvény kanyarulatánál és eltűnt." Vissza