Előszó
Részlet a könyvből:
"- Képzelj el, képzelj magad elé valakit, aki művelné a franciát.
Azt, amit franciának hívnak.
És hogy a franciát művelné.
És aki ráadásul, francia állampolgárként,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"- Képzelj el, képzelj magad elé valakit, aki művelné a franciát.
Azt, amit franciának hívnak.
És hogy a franciát művelné.
És aki ráadásul, francia állampolgárként, mint mondani szokás, a francia kultúra alanya volna.
A francia kultúrának ez az alanya egy szép napon például ezt mondaná neked jó franciasággal:
"Csak egy nyelvem van, és az nem az enyém."
És továbbá, vagy továbbá:
"Egynyelvű vagyok. Egynyelvűségem megmarad (demeure) és én lakhelyemnek (demeure) hívom, annak érzem, benne maradok és benne lakom. Bennem lakik. Az egynyelvűség, amelyben lélegzem is, az én közegem. Nem természetes közeg, nem az éter áttetszősége, hanem abszolút környezet. Felülmúlhatatlan, elvitathatatlan: csak úgy utasíthatom vissza, ha tanúsítom mindenütt jelenvalóságát bennem. Mindenkor meg fog előzni engem. Ő én. Ez az egynyelvűség számomra az én. Ez nem jelenti azt, korántsem, nem hiendő, hogy az egynyelvűségnek, ennek az állatnak vagy ennek az igazságnak az allegorikus alakzata vagyok. Azonban rajta kívül nem volnék önmagam. Ő alkot meg engem, az ipszeitásig ő diktál nekem mindent, ő ír elő számomra szerzetesi magányt is, mintha fogadalom kötne, még mielőtt megtanulnék beszélni. E kifogyhatatlan szolipszimus az én előtti én. Maradandóan."
Vissza 
