Mémoires

Fülszöveg

Jacques Derridának az 1984 elején Paul de Manról, a néhány héttel korábban elhunyt barátról, amerikai egyetemeken tartott emlékező előadásait kapja kézhez az olvasó.
Az előadások az eltávozott nevében és helyett való beszéd kerülő utakra kényszerítő, leírhatatlan nehézségét mutatják meg, a jelként és jelekben visszamaradt magyarázat nélküli, emlékezetben őrzött egzisztenciát adják át. Ez az adomány, a másik emlékének átadhatósága és az emlékezetben tartott közti feloldhatatlan törés képezi az előadások témáját, s persze az a más és más oldalról bemutatott tény, hogy a belga származású gondolkodó milyen alapvetően járult hozzá a dekonstrukció amerikai önmegfogalmazásához. A dekonstrukció Amerikában - ami az ő halála után nem az, ami volt -, át nem fogható témájában Derrida azt mutatja meg, hogy melyek a de Mant megkülönböztető olvasási módok, sajátos apóriák. Egészen visszanyúlva Heidegger Hölderlin értelmezését elemző de Man írásig, amelyben de Man felfedezni vélt egy pszeudoprófétikus hangot, amely következtében az emberi egzisztencia magyarázat nélküli jel mivoltát olvassa félre Heidegger.
Derrida emlékeztet mindazon témákra, melyekkel de Man dekonstruktív olvasata adalékkal járult, hozzá adott valamit a dekonstrukcióhoz. Sem a barátnak, sem pedig az ő témáinak nem állít emlék-művet, hanem a felidéző aktus ígéreteként és ígérvényeként a szövegbe foglalt adományt és ajándékot nyújtja át, illetve bontja ki. S mint írja az adomány nyelvi jelekbe burkolt ígérvény, az élőkön áll, hogy mit bontanak ki abból, ami teljességgel be nem teljesíthető... Vissza