Indián mesék

Előszó

Jaime de Angulo Indián meséi mindenütt velem voltak az elmúlt 23 évben: Grönlandon, Repulse Bay-ben, a Melville-félszigeten, az Eszkimó-fokon, a kanadai tengerpartoknál, a Big-szigeten, a Reyes-fokon, Kaliforniában, egy torontói lakásban és egy vermont-i parasztházban.
Érzéseim szerint Jaime de Angulo élete legjobban Plotinus mottójával, "a magányos férfi utazásaival" jellemezhető. Ezt az idézetet egyrészt arra értem, hogy a szerző az egész életét a spirituális és intellektuális utazásoknak szentelte. (Egy kínai pergamentekercsen szereplő magányos utazót látok magam előtt.) De Angulo gondolkodhatott volna úgy is, hogy az utazásai során szerzett élményei azáltal őrzik meg az erejüket, ha nem meséli el vagy nem írja meg őket; és az el nem mondott történetekkel "a saját titkos, belső énjét" gazdagítja. mégis amikor eszembe jutnak de Angulo csodálatos irodalmi teljesítményei - újságcikkek, levelek, versek, fordítások, novellák, regények és az Indián mesék nagyszerű átköltései -, akkor nagyon hálás vagyok azért, hogy beszámolt ezekről a távoli világokról, elsősorban az indián közösségek életéről. Vissza

Fülszöveg

Ezra Pound az "amerikai Ovidiusnak" nevezte a nyelvészként és amatőr antropológusként ismertté vált Jaime de Angulót. A szerző a kaliforniai pit river törzsnél töltött negyven év tapasztalatából merítve alkotta meg a fikciónak, folklórnak, fantasztikus történeteknek, tréfáknak, ünnepének rítusainak és kalandoknak ezt a különös ötvözetét: az Indián meséket. A történeteket eredetileg saját gyermekei szórakoztatására írta, szabadon kölcsönözve a pit, valamint a miwok, a pomo és a karok törzs világából.
Az olvasó a kezében tartja Medve Apa, Antilop Anya és Róka Fiúcska, no és persze Prérifarkas Apó kalandjait egy olyan korból, amikor az emberek és az állatok még nem szakadtak el egymástól. A szerző elsősorban nem antropológiai hűségre törekedett az indián mesék átültetésekor - bár ezt is megteszi -, hanem egy mágikus világot hozott létre, amelyet a mesemondás ereje táplál, Jaime de Angulo nem fest romantikus és idealizált képet az indiánok életéről. Az általa ábrázolt játékos és fantáziadús világ szelleméhez híven de Angulo a következőket javasolja az olvasóknak: "Ha azon kapjátok magatokat, hogy nem tudjátok a választ, és valamilyen gépies magyarázatot kerestek, akkor találjatok ki egyet. Ha valamilyen következetlenségre vagy csodás valószerűtlenségre bukkantok, jusson eszetekbe, amit a hajdani indiánok mondtak: 'Így szokták elmondani ezt a mesét. Nem én találtam ki!'" Vissza