Jak Blisko/Mily közel

Előszó

A magyar költészet, amely az utóbbi húsz évben újra olyan nagyszerű virágzásnak indult, Európa irodalmi térképén az egyik legélénkebb, legszínesebb és legvonzóbb folt. Lengyelországban ugyancsak mind ismertebbé válik ez a szempontjából is gazdag, formailag sokoldalú költészet. A növekvő érdeklődést az utóbbi évtizedben Lengyelországban kiadott két antológia - a 13 költő és a Jóslás a te idődről - is bizonyítja. Az első a magyarországi modern klasszikus költők verseit mutatta be, a másik viszont az ország háború utáni költőnemzedékeinek munkásságát tekintette át.
A fent említett növekvő érdeklődés ellenére kevéssé ismert az a tény, hogy rendkívül eredeti és feltétlenül szélesebb körű érdeklődésre méltó magyar költészet (egyáltalán magyar irodalom, kultúra) létezik barátaink manapság kicsiny országának határain túl is. Pomogáts Béla, a kiváló budapesti irodalomkritikus így ír erről: "Ha a magyar irodalomról beszélünk, ... legalább négy fogalommal kell számolnunk. Van a magyarországi irodalom, a magyar nemzeti irodalom, mint az egyik forgalom. Szerepel a szótárunkban a nemzetiségi magyar irodalomnak a fogalma, tehát a romániai, a csehszlovákiai, a jugoszláv és újabban a kárpát-ukrajnai magyar irodalom, és egy harmadik fogalom, a diaszpórának, a szétszóródásban levő magyar csoportnak az irodalma, amelyet az elmúlt fél évtizedben kezdett el integrálni a magyarországi szellemi élet. Ez a nyugat-európai és a tengerentúli magyar irodalom. Ezt a három fogalmat szokás egybefogni újabban az úgynevezett egyetemes magyar irodalomnak a fogalmával." Vissza