Új Élet 1973. szeptember 15.

Előszó

Részlet:
Ha felhangzik a sófár hangja
Írta: dr. Salgó László főrabbi,
a Budapesti Rabbiság elnőke
Távozóban az 5733. zsinagógai esztendő, néhány nap múlva újra megtelnek templomaink imádkozó hívőkkel, felcsendülnek a régi melódiák, felhangzik a sófár-hang és száll az imádság az ég felé életért, boldogságért, békéért. A zsidó hagyomány szerint az új év a világ teremtésének évfordulója, a világ születésnapja is. Amint az ember születésének évfordulóin, úgy ilyenkor is visszagondolunk az elmúlt időre. És az évek elgondolunk az elmúlt időre. És az évek elmúlása nyomán azt észlelhetjük, hogy sok minden megváltozik körülöttünk. Még az is, hogy mire vágyunk az elkövetkezendő évben. Mily sokáig volt csak vágy és álom a szabadság, vagy a gonosz pusztító hatalmának megtűrése. Ma már - Istennek hála - ez életünk valósága. És a vágy: az élet még szebbé álmodása. És most már azt is tudjuk, hogy mindez tőlünk, az embertől függ. Régi időkben az elszenvedett kínok után megkérdezték a bölcs mestereket: Ha Isten azt akarja, hogy az erkölcsi világ valósuljon meg, miért nem valósítja meg ő maga? A mesterek így válaszoltak: az erkölcsi világrend megvalósítását Isten az emberre bízta és tőle várja, hogy tiszta erkölcsi életével Isten akaratát betöltse. Ezért engedi azt is , hogy a bűn, a rossz elburjánozzon, ezért nem avatkozik az erkölcsi rendbe. A természet rendje Isten teremtő akaratának alkotása, a megvalósítandó erkölcsi rend az ember feladata. A mi világunkban már megismerte és valósággá tette az ember a szabadságot. Egyre jobban megközelíti az erkölcsi jót, mert tudja, hogy csak akkor lehet maradéktalanul boldog, szép az élete, ha a társadalom, amelyben él, a boldog emberek társadalma és az emberek túlnyomó része a szép, az erkölcsi jó megvalósítására törekszik. Vissza