Digitart 2003. október

Előszó

Merről jöttünk, hová tartunk?

Többen vagyunk úgy, hogy munkánkat sokszor börtönnek érezzük, és még a legfinomabb csoki sem segít feledtetni rosszkedvünk. Ám ma nem lehet elrontatni a kedvünket. Visszatérve a Printexpóról nagy örömmel tapasztaltuk, hogy a látogatók érdeklődéssel fogadták "gyermekünket", hiszen - ne nem a szó szoros értelmében - anyái és apái vagyunk e lapnak (ha már itt tartunk, keresztszülei is). Születése óta megismerhettük a gyereknevelés minden gondját, baját - állandóan készen állva, virrasztva, halálra aggódva magunkat, hogy minden a lehető legnagyobb rendben legyen. Szerencsére a gyermek nemcsak "átok" (sőt!), áldás is. Érezzük ezt mindannyiszor, valahányszor egy hozzánk érkezett levélben az áll, hogy "az újság egyre jobb".
A kiállításon mutattuk be először nagy szakmai közönség előtt kiadványunkat, tartva attól, hogy milyen lesz a visszhang. (Vigyünk-e egy jó könyvet unalom ellen?) Nem volt rá szükség. Hála a modern eszközök tárházának és kisdedünk jó hírének, az emberek zöme már hallott róla vagy ismerte, és akik itt vették először kezükbe, azokra is sikerült kedvező benyomást tennünk. Hálásak vagyunk a véleményekért és minden segítő szándékért. Megfogadva javaslatokat, meghallgatva a kérdéseket, még több gyakorlati útmutatást szeretnénk adni a fejlődni vágyóknak és továbbra is folytatjuk a művészet hagyományait és értékeit közvetítő munkálkodásunkat. Mivel fontos számunkra olvasóiink véleménye kérjük, hogy osszák meg velünk, és kérdéseiket is kíváncsian várjuk. Vissza