Cincogi fényre vár

Előszó

Részlet a könyvből:

Minél nagyobbra nőtt Cincogi, a kíváncsi és szeleburdi kisegér, anyukájában, Cin-cin mamában annál inkább sokszorozódott az érte való aggodalom. Örömöt okozott neki kisegere, bízott is benne, az anyai szív mégsem nyugszik, mindig féltéssel van tele.
Amióta Cincogi megnyitotta erdei iskoláját az apró állatkáknak, Cincin mama szemében sokat komolyodott fiacskája. „ Cincogi változása Szorgosnak köszönhető!" - gondolt gyakran hálával az egéranyuka a templomban lakó bölcs hangyára. „Ha annak idején csavargásai során nem téved be kis Cincogija a templomba... ha nem ismeri meg Szorgost,... ha nem tanul tőle Istenről... s ha nem veszi észre, hogy vannak őnála elesettebbek, akiken segíteni kell!, - tűnődött gyakran Cin-cin mama. Valahányszor az apró erdei állatkákra nézett, szívét melegség járta át, s büszke volt Cincogi fiára. Mennyi mindent tanultak az állatkák a tisztáson! S közben László atyát is megszerették. Ugyan ki bíbelődne ezekkel a kicsinyekkel? Kinek lenne türelme végighallgatni az állatkák ügyefogyott kérdéseit? Cincoginak köszönhető az is, hogy László atya megismerte és megszerette őket. Más szóba sem állt volna velük, vagy pár nap alatt elűzte volna őket a templom közeléből, László atya azonban felkarolta őket. Egy pap, aki ért az állatok nyelvén!
Cin-cin mama ismét ezeken a dolgokon tűnődött. Egyedül volt az egérlyukban. Hol lehet Cincogi? Könnyű kis ing és rövidnadrág van rajta, csak úgy elfutott ebéd után, s immár idelopakodott az est. Az árnyak szemtelenül nehezednek Cin-cin mama konyhájára, amott az egérsajtos tálat is alig látni már... Cincogi éhes lehet és biztosan fázik is. „Jaj, jaj, szegény anyai sors!" - sóhajtozott az egéranyuka önsajnálatba merülve.
A mamák gyakran töprengenek gyermekeik sorsán, s ezzel együtt saját életükön.
Éppen erre gondolt Cincogi is, mialatt vágyai nyomában járt. Már régóta foglalkoztatta az emberek világa, s egy-két dolgot sikeresen megfejtett. Péterék háza előtt ácsorgott, lassan telt-múlt az idő. Vissza