Előszó
A hazai földtani kutatások 19. század közepi első nagy fellendülését követően Pethő Gyula 1900-ban „A magyar természettudományi irodalom fejlődése és fellendülése" (Képes magyar irodalomtörténet II. kötet, 53 p.) már fölvetette a teljes magyar geológiai bibliográfia összeállításának szükségességét, de erre előbb a sürgető földtani térképezési, majd a század végén a milleniummal kapcsolatos összefoglalási feladatok, az agrogeológiai felvételezés, a Balaton-monográfia munkálatai, s végül az I. világháború okozta nehézségek és az első földtani felvételezést végző geológusgeneráció közel egyidejű kihalása miatt akkor nem került sor.
A két világháború között az egyéb sürgősebb feladatok - szénkutatás, szénhidrogén-kutatás, barlangtani vizsgálatok, a 2. talajtani térképezés az ország sík- és dombvidéki területein, a hegyvidéki területek részletes újrafelvétele, majd Erdély visszacsatolt részein folytatott 25 000-es részletességű földtani térképezés, aztán a n. világháború és az azt követő gazdasági, illetve politikai nehézségek - miatt fel sem merült elkészítésének gondolata. Elsősorban talán azért, mert 1896 óta összesen két év - az 1898. és az 1939. - kivételével minden évben megjelentek a Földtani Közlönyben „a magyar földtani bibliográfia" összeállítások.
1950-től 1989-ig a felfokozott nyersanyag-kutatási feladatok - a részletes földtani térképezés, a fúrásos kutatás - kötötték le a geológus társadalom energiáit. gyakorlatilag el nem érheti.
Vissza 
