Jámbor Pál munkái/Hiador ujabb költeményei

Előszó

Hiador ujabb költeményei

Az egész ember lénye az életben el van foglalva; el a kéz, gépek, véső és ecset által; a fő, gondolkodás és tanulás által; egyedül a sziv áll szabadon, illetetlenül, ez a költőé. S ő örömest odaadja a többi embert; a szivben legnagyobb tér van, mélység - egy világ. A költőé az oltár.
De talán azt mondják: minek e gép- és gőz-világban a költő? Én azt felelem: minek a tenger moraja? a madár éneke? az egyház harangja?
De hajh! minek a költő dala... viszhang nélkül?
Sok erdőnek nincs viszhangja, azért énekelnek benne a madarak; a sirnak sincs viszhangja, azért - virágot ültetünk rá.
Ha az ember örökké fény, jólét, nagyság után tör: tekintsen néha az - ürbe is, mely a szivben van!
Ha van az emberiségnek ujjá születése, az nem a fő által lesz, hol a kétely lakik; hanem a sziv által, hol a hit van.
Hit az erőben, hit a lantban, hit a müvészetben, hit a barátságban, hit a szerelemben, hit a kardban, hit az elvekben, hit a nemzet jövőjében!
Higyünk fanatismus nélkül.
A világ magasba tör; a költő a mélységet keresi. Magasban fény és felhő van; lenn könyek és gyöngy. A legszebb fény nem egyéb felhőnél; a legkeserübb köny nem egyéb drága gyöngynél.
Kopár azon nemzet élete, melynek gyárai gőzölgnek, pénz-aknái kongnak; vitorlái szállnak; és költői meghallgatlanul, vagy, mi sokkal szomorúbb, megértetlenül zengenek.
Mindegy. Azért zengjetek! zengjetek Balassával, Rimaival, Zrinyivel, Virággal, Csokonaival, Kölcseivel, hisz ők mind egyet hittek, egyet szerettek, egyet zengtek: a nemzet nagyságát; és e hit legszebb álmok, és ez álom - legerősebb hitök volt.

Páris 1856.
Hiador Vissza