Földhajsza 1-2.

Fülszöveg

A Challenger legénysége kétségbeejtő helyzetben volt: az űrhajó fedélzetén születtek, sohasem tették a lábukat semmilyen bolygó felszínére, s mégis a Földet tekintették lelki otthonuknak.
Éveken át tanulmányozták a Challenger könyvtárában talált hologramokat, videókat, és arról az időről ábrándoztak, amikor a hajójuk majd hazatér, s ők a Föld kék ege alatt sétálhatnak, langy nyári szellők cirógatják az arcukat, és hűvös zöld füvön járhatnak. Csakhogy a Föld eltűnt a Naprendszerből. Bizonyos nyomokból felfedezték a telepesek által benépesített bolygókon, hogy a földlakók "magukkal vitték" a bolygójukat egy új nap keresésére, mely nem fenyeget azzal, hogy bármikor novává válhat.
A Challenger legénysége pedig úgy döntött, megkeresik az elveszett bolygójukat. Még akkor is, ha az utolsó nyom is félmillió évesnek bizonyult...
Négymillió évvel ezelőtt a Challenger csillaghajó legénysége felhagyott a Föld keresésével, és letelepedtek a galaxis peremén lévő egyik naprendszer harmadik bolygóján. A további kutatást Angyal Egyre és Angyal Kettőre, a Challenger vezérlő számítógépére hagyták.
A négy telepes Paradicsomnak nevezi el az új otthont. A bolygó felszínének héttized részét víz borítja, mélykék és borul fölé, és bővelkedik tavakban, folyókban és buja erdőkben, nem is emlékeztetve a Földre, amit alaposan ismernek már a Challenger hologram- és videokönyvtárból. Ám négy évtized elteltével megtanulják elfogadni a különbségeket...
Ez lesz az otthonuk... Vissza