Megtalált évek

Előszó

Részlet a könyvből:
Pontosan 1937 november 11-én, délelőtt tizenegy órakor az étkezőkocsiban egy utas a karórájára pillantott s mindnyájunkkal jól hallgató hangon közölte a pontos időt. Szavai nyomán az ott ülők mindnyájan kötelességüknek érezték, hogy félretolják megtöltött poharaikat és a kezükben tartott újságokat s a szokásos kétperces csendet néma meredtségben töltsék, zavartan bámulva egymásra vagy kifelé a kocsi ablakán. Nem mintha bárki is tiszteletlen akart volna lenni a fegyverszüneti nap szokásos kétperces csendje iránt, az emberek mindössze kicsit bizonytalanok voltak, miként kell ilyen esetben helyesen viselkedni egy teljes sebességgel mozgó gyorsvonaton s ezért szívesebben megfeledkeztek volna az egész szertartásos csendről. Ezekben a feszült módon kényelmetlen pillanatokban történt, hogy figyelmem a velem szemben ülő utasra terelődött. Feketehajú, karcsútermetű, aszkétikus, de jó külsejű ember volt. Lehetett negyvenegynéhány éves vagy talán közelebb is az ötvenhez; egész megjelenésén az anyagi gondokat nem ismerő jólét nyomai látszottak, beleértve valami nyomban feltűnő, bár az átlag fölé semmiben sem emelkedő jólöltözöttséget. Ha megkérdeztek volna, nem mertem volna pontosan megmondani, hogy az étkezőkocsiba első vagy harmadik osztályból jött-e át. Legalább félmillió középkorú angol férfit lehetne találni, akiről mindezt éppen így el lehetne mondani.
Vissza