Wandelaar kapitány

Előszó

Részlet a könyvből:
Abban az időben, amikor a tengeri vontató-hajózás gyerekcipőben járt, az olyan gyors előmenetel, mint a Jan Wandelaaré - 1906-ban még könnyű, matróz, 1908-ban már kormányos, tiszt, - nem ment valami nagy ritkaságszámba. Körülbelül az ezernyolcszáznegyvenes években nyitották meg az első vontató-hajózási vállalatot. Az egész vállalat egyetlen kis kerekeshajóból állott, amely a nagy vitorlás hajókat vontatta a keskeny víziutakon keresztül ki és be a kikötőbe, amelyeknek máskülönben talán napokig kellett volna várniuk kedvező szélre. Az ezt követő fél évszázad alatt a vontatóhajózási üzem egyre növekedett: erősebb hajókat építettek és a vontatóhajók száma szaporodott. De a La Manehe-nál messzebb, ezek a hajók sem igen merészkedtek.
Az ezernyolcszázkilencvenes években a holland sár- és iszapkotrók olyan nagy hírnévre tettek szert a külföldi kikötő- és egyéb víziépítkezéseknél, hogy az egész világon, Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában, a holland trikolór lengett a vízmüvek, csatornák, kikötök építkezése fölött. A vállalkozók Hollandiában rendelték meg a szükséges eszközöket: iszapkotró hajókat, sárszívó hajókat, zsilipkapukat, pontonokat, úszó darukat. Eleinte mindezeket a gépeket szétszedett állapotban hajózták be, hogy a helyszínen megint összeszereljék őket; de ez sok időbe és sok pénzbe került, némely esetben pedig egyszerűen lehetetlen volt. Célszerűbb szállítási módot kellett kieszelni. Ekkor kezdtek olyan vontatóhajókat építeni, amelyek alkalmasak voltak a távoltengeri vontatásra, hogy a már teljesen felépített iszapkotrókat, szárazdokkokat, úszó darukat elvontathassák a világ minden tája felé. Vissza