Janácek: Jenufa

Fülszöveg

Közismert tény, hogy Kelet-Európa zenetörténete a múlt század első felében kezdődik, legalább ekkor lépnek be Oroszország, Lengyelország, Csehország és Magyarország alkotó muzsikusai Európa zenei köztudatába. Az is köztudomású, hogy ezek a nemzeti iskolák két ágból táplálkoznak: egyrészt felhasználják népi-nemzeti muzsikájukat - népdalokat és népi táncokat -, másrészt ezt a zenei alapanyagot a készen kapott nyugat-európai formákba öntik. Átveszik az olasz, francia és német romantika formulavilágát, harmóniáit és a különböző műfajok általánosan elfogadott konvencióit. Talán csak egy zseniális komponista kivétel: Muszorgszkij, aki meg tudta találni az orosz népdalhoz adekvátan illő feldolgozásmódot, alkotói koncepciót.
Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy a romantikus nemzeti iskolák Kelet-Európában tulajdonképpen csak az első - bár legfontosabb - lépést tették meg. A XX. században kellett eljönnie, hogy Kelet-Európaszerte színre lépjenek azok a zeneszerzők, akik Muszorgszkij nyomán haladva keresik és megtalálják országaik népzenéjéhez a megfelelő stiláris világot. Ezek a zeneszerzők bizonyos fokig szintén Európa általános zenei fejlődésének hatása alatt állnak, ám ez a hatás most már nem egyirányú, int a múlt században. Sőt, gyakori eset, hogy a kocka megfordul és a kelet-európai muzsikusok mutatnak utat nyugati kollégáiknak. Magyarországon fölösleges a legeklatánsabb példára, Bartóknak az egész világra kiterjedő hatására utalni. Vissza