Iskolakultúra 2009. március-április

Fülszöveg

A MAGYAR OKTATÁSI RENDSZER SZELEKTIVITÁSA A NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEINEK TÜKRÉBEN
A PISA-felmérések felhívták a figyelmet a magyar iskolarendszer nemzetközi mértékben is kiemelkedő szelektivitására. Az egyes iskolák tanulóinak átlagos teljesítményei között jelentős különbségek vannak, miközben a legjobb eredményeket elérő országok iskolái válogatás nélkül befogadják a diákokat, és az iskolák között kisebbek a különbségek. Az iskolai szelekció mértéke a magyar oktatási rendszer egyik legkritikusabb problémájává vált. A kedvezőtlen tendenciák megváltoztatásához szükség van a jelenség mélyreható elemzésére és az okok feltárására.

AZ EGYÜTTMŰKÖDŐ ÉS VERSENGŐ ÁLLAMPOLGÁR NEVELÉSE: OSZTÁLYTERMI MEGFIGYELÉSEK
Az együttműködés és a versengés a társas viselkedés jelentős vonatkozásai, és mint ilyenek, nem hagyhatók figyelmen kívül a neveléstudósok, a társadalomtudósok és az állampolgáriság jelenségkörében vizsgálódók számára. A jó állampolgár fogalma legalább két fontos szempontot foglal magába: az egyén államhoz és a többi állampolgárhoz fűződő viszonyát.

PAZARLÓ MAGYAROK: NYELV- ÉS KULTÚRAVESZTÉSEINK TÖRTÉNETÉBŐL
A VII. Nevelésügyi Kongresszus téziseiben egyetlen helyen lelhető fel halvány utalás az 'idegen nyelvek alkalmazására' (2.5 I/7), márpedig a nyelvek tudása az egyik olyan kulcs, amely minden kaput nyit. A szánalmasan egynyelvű magyar iskolázás már emberöltők óta nem nyújt nyelvtudási mintázatokat diákjainak, az iskolai értelmiség gyakran tanítványainál is kevésbé tájékozódik szakterületéről (vagy általában) idegen nyelveken. A nyelvtudás(ok) célképzete ugyan koronként változó, de megtartása és fejlesztése egész életen át tartó munkálkodást kíván.

JÓZSEF ATTILA: MUNKÁSOK - MIÉRT ÉS HOGYAN KELLENE TANÍTANI?
Korunk egyik legfelkészültebb, legigényesebb és legbiztosabb ízlésű irodalomértelmezője 1992-ben így írt ennek az előadásnak választott tárgyáról: "sem A proletárfiú verse, sem a Munkások nem tekinthető műalkotásnak". Igaz, Szegedy-Maszák Mihály megszorításként nyomban hozzáteszi: "legalábbis akkor nem, ha elfogadjuk Benn mércéjét, aki szerint »korunk egyetlen lírikusa sem hagyott hátra hat vagy nyolc befejezett költeménynél többet«. Vissza