János evangéliuma

Előszó

Ebben a negyedévben János evangéliumát tanulmányozzuk, amelyet Luther Márton "páratlan szépségű, igazi főevangélium"-nak nevezett 1522-es Újszövetség-fordításának előszavában. Noha a másik három evangélium is Istentől ihletett és gazdag tartalmú, mégis elfogadható Luther megállapítása. Az emberi szerző személyében és egyéniségében rejlik ennek magyarázata. János apostolt, a "szeretett tanítványt" Jézushoz fűződő kivételes lelki kapcsolata miatt Isten különleges kinyilatkoztatások megörökítésére választotta ki.
Ellen G. White a következőket írja Az apostolok története c. könyvében: "János szívébe örökre bevésődtek Mesterének tanításai, és valahányszor bizonyságot tett a Megváltó kegyelméről, egész lényét betöltő szeretet ékesszólássá varázsolta egyszerű beszédét. Jézus iránt érzett bensőséges szeretete állandóan arra serkentette, hogy mindig a Megváltó mellett haladjon. Igaz, hogy az Üdvözítő mind a tizenkét tanítványt szerette, azonban közülük egyiknek sem volt Jánoséhoz hasonlóan fogékony lelkülete. Fiatalabb lévén a többieknél, a gyermek bizalmával és hűségével nyitotta meg szívét Jézus előtt. Így jutott még bensőségesebb kapcsolatra Krisztussal, és ez képesítette arra, hogy a Megváltó legmélyebb lelki tanításait közvetítse az utókornak... János úgy tudott az Atya szeretetéről beszélni, mint senki a tanítványok közül."... Vissza