Járatlan utakon

Fülszöveg

Történelmünk folyamán a közösségi cselekvést küldetésként vállaló személyiségek igen gyakran kényszerültek járatlan utakra. Nagy Károly is közülük való. Életútja érték és tanulság lehet a következő nemzedékek számára is. Az idő múlását érzékelve ezért adja közre - legalább mozaikszerűen, a legfontosabb csomópontok kiemelésével - életútjának történetét. Pontosabban: azoknak az ügyeknek a történetét, amelyeknek a szolgálatába szegődött.
Sors- és szemlélet-meghatározó élménye volt az 1956-os forradalom és annak leverettetése. Huszonkét évesen választották Erdősmecske Nemzeti Tanácsa elnökévé. Néhány nap múlva az életét mentve kellett Nyugatra menekülnie.
Az emigrációt az első pillanattól kezdve küldetésének tekintette. Hivatásává vált a forradalom tiszta eszméjének őrzéséért és a szétszóródott magyarság összetartozásáért végzett munka.
Életének képes könyve tanúságtétel arról, hogy évtizedeken keresztül a forradalom tiszta szellemisége éltette, s ezt a szellemiséget őrizte és tudatosította másokban is. Amerikai egyetemek szociológia professzoraként szervezte a hétvégi magyar iskolákat, az amerikai magyarság megtartó közösségeit, a Tanúk-korukról történelmet tisztázó előadássorozatait és köteteit. Kodály Zoltánt, Illyés Gyulát és Váci Mihályt szólította a szétszóródott magyarság elemi emberi jogainak védelmére. Létrehozta 1970-ben az Anyanyelvi Konferenciát, a magyar nyelv és kultúra nemzetközi társaságát.
Mindig azon munkálkodott, hogy a szétszóródott magyarságban a magyar kultúra és a magyar anyanyelv személyiséget és közösséget megtartó értékként éljen. Nyitottan, a történelmi változásokra figyelve kutatja ma is a közösségi cselekvés időszerű módjait. A szigetmagyarság fogalmának egykori megalkotója ezért fürkészi ma a kettős nemzeti identitásnak "a küldetéses magyar megmaradás" érdekében hasznosítható lehetőségeit. Vissza