Járdányi Pál Zeneiskola 1867-2007

Előszó

Tisztelt Olvasó!

„Van egy láthatatlan híd, ami összeköti az embereket, élőket és elhunytakat. Ez a híd: a szeretet." Járdányi Pál búcsúzott halálakor ezekkel a szavakkal kisfiától. Örökül hagyva azt, amit az emberi lét egyik leghűbb kifejezőeszközével, a zenével, egy életen át dallamba foglalt, kottába írt. Századunk egyik legmeghatározóbb zeneszerzőjének, zenepedagógusának - a most fennállásának 140. évét ünneplő Járdányi Pál Zeneiskola névadójának - munkássága is hidat teremtett a múlt zenekorszakától a jelen zenekultúrájának megteremtéséig. Szeretet és zene. Összetartozó fogalmak. A zene a szeretetből lesz, a szeretet egyik egyetemes kifejezőeszköze a muzsika. A budai polgárok zeneszeretete és a nemzeti kultúra iránti elkötelezettsége hozta létre 1867-ben a Budai Ének- és Zeneakadémiai Egyesületet, mely történelmi elődje volt zeneiskolánknak. A reformkor nemzeti eszmélésének köszönhetjük ennek az iskolának a létrejöttét, mint annyi más tudományos, kulturális intézményünk megalapítását is. Aztán ugyanez az elkötelezettség tartotta életben, melyet a későbbi évtizedekben az iskola nagyhírű művésztanárai, s nem kevésbé neves tanítványai képviseltek. „A legsürgősebb teendő a zenei műveltség eszközeinek könnyen hozzáférhetővé tétele mennél szélesebb rétegek számára, elsősorban az iskolán keresztül." Kodály Zoltán e szavakban megfogalmazott programja teljesedett ki a Járdányi Pál Zeneiskola évszázados missziójával. A budai polgárok, a kerületünkben élő szülők, növendékek, zeneszerető és zeneművelő emberek ma méltán büszkék e nagyhírű iskolára. Az intézmény működésének eredményeként rangos zenei események helyszíne szűkebb pátriánk. A kihelyezett tagozatoknak köszönhetően kimagasló zenei élet és magas szintű zenei kultúra jellemzi a helyi közéletet. A hidat, ama szeretetből font hidat, melyet Járdányi Pál fogalmazott meg, együtt építjük az iskolával mindannyian. Vissza