Járjuk a vizet!

Előszó

A Duna sokáig inkább csak mint közlekedési akadály és vészthozó természeti erőhatalom szerepelt. A halászokon kívül alig szerette valaki. Idővel ugyan mint vontatóút és vízimalmokat hajtó erőforrás is kezdett némileg értékesebbé válni, de csak a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István volt az, aki fontosságát és értéket teljes mértékben felismerte, valósággal felfedezte. (Éppen így a Balatont és egyéb vizeinket is ő tette közismertté, közkedveltté, sőt közhasznúvá.) Gróf Széchenyi István nyitotta meg vízivándoraink hosszú sorát is a Dunán tett közismert nagy víziútjával. Ő alapította az első »Csónakász Egyesületet« is.
Utána nemsokára akadt a víziéletnek irodalmi mívelője is, Birly István megirta a »Csónakászat kézikönyvét«. A víziélet lassankint fejlődésnek indult, az evezős egyesületek szaporodni kezdtek, de rajtuk kívül még nem igen érdeklődött a nagyközönség a sport ezen ága iránt. 1921-ben azután megírtam »Evezés és rokonsportok« címen rövidesen második kiadást is megért kézikönyvemet, melyben a víziélettel kapcsolatos tudnivalókat iparkodtam legalább kivonatosan összegyűjteni. Ezidőtájt vett aztán nagy lendületet a túraevezés és »strandolás« is. A gyors fejlődés és a vele járó kilengések következtében mindjobban szaporodtak a megszorító rendelkezések, kikötési tilalmak és egyéb akadályok is, úgyhogy a fejlődés az utóbbi években némileg meglassúbodott. Ha könyvem nem volna már 20 éves és nem fogyott volna el teljesen, már ez a sok új jogszabály és az azóta tapasztalt nagy fejlődés is szükségessé tette volna, hogy új, nagyobb terjedelmű forrásmunka adassék mindazoknak a kezébe, akik tudatosan és rendszeresen akarják élvezni és kihasználni a vízilélet nagy előnyeit. Vissza