Járműprogram és gazdaságirányítás

Előszó

Intézetünk „A magyar autóipar integrációs jellegű műszaki-gazdasági együttműködésének lehetőségei a KGST-országokkal" c. kutatási programja* keretében öttagú munkacsoportunk - Bauer Tamás, Soós Károly Attila, valamint külső munkatársakként Patkós Anna, Tárnok Éva és Vince Péter - megbízást kapott „A hazai belső gazdasági mechanizmus egyes problémái és hatásuk az autóbuszok fejlesztésére, termelésére és értékesítésére" (főleg az autóiparban folyó műszaki fejlesztésre és a vállalatközi kapcsolatokra) c. résztanulmány 1977. év folyamán történő elkészítésére. Mivel a kutatás az Ikarus megbízása alapján folyt, többé-kevésbé adott volt a teamünkkel szembeni „elvárás" is: tegyünk javaslatot, mit kell a hazai gazdaságirányítási rendszeren változtatni ahhoz, hogy kedvezőbb feltételek jöjjenek létre a közúti járműiparban folyó, az autóbuszgyártás fejlesztését célzó műszaki fejlesztéshez, és hogy ez a rendszer olyan irányban befolyásolja a vállalatok közötti kapcsolatokat, hogy a végterméket - az autóbuszt - gyártó vállalat pozíciója erősödjön. Ennek az elvárásnak a jogossága azonban fölöttébb kérdéses számunkra. A kisebbik gond a közúti járműipar fejlesztésének autóbusz- illetve Ikarus-centrikus szemlélete. Tanulmányunkon végigvonul az a feltevés, hogyha a közeljövőben ez a szemlélet érvényesülne a közúti járműipar irányításában, az végső soron az autóbuszgyártás, illetve az Ikarus számára is hátrányos következményekkel, a fejlődés lelassulásával járna. Ha ezt a kisebbik gondot kiküszöbölve a járműipar általános fejlesztése marad acél, akkor jelenik meg a súlyosabb gond. Az egyes ágazatok, vállalatok a „gazdasági mechanizmustól" általában azt várják, hogy több pénzt juttasson nekik fejlesztésre, stb.-re. Ezt néha egyszerűen csak így, néha a közgazdasági szabályozók mélyenszántó közgazdasági elemzésébe „csomagolva" fogalmazzák meg (pl. a műszaki fejlődés mai követelményeiknek megfelelően az amortizációs rendszert úgy kellene átalakítani, hogy ... itt következik egy javaslat, amelynek az egyik attributuma bizonyosan az, hogy megvalósítása esetén a vállalatnak, ágazatnak, több fejlesztési lehetőséget biztosítana). Ez röviden szólva preferenciaigényt jelent, mi pedig nem tekintettük feladatunknak autóipari preferenciaigények kidolgozását. Így végül is a kutatandó probléma számunkra az maradt, hogy hogyan lehet a gazdasági mechanizmust kedvezőbb irányban ösztönzővé tenni. Vissza