Fülszöveg
Minden ország felelős önmagáért: vagyis oka és okozója mindannak, ami vele történik. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk ezt a felelősséget másokra hárítani. Saját balszerencsénk okozói ilyen felfogás szerint soha nem mi magunk voltunk, hanem a törökök, az oroszok, Haynau vagy éppen Trianon. Nézzünk végre szembe saját mulasztásainkkal és hibáinkkal is. Vegyük észre, milyen tragédiákba taszított bennünket a nemzeti létünk során az, ha vétkes közönyt tanúsítottunk közös dolgaink iránt. Vagy ha képtelenek voltunk arra, hogy kezünkbe vegyük saját sorsunk irányítását. Mennyiben tekinthető például a sors titokzatos művének az a számomra rendkívül elszomorító tény, hogy a magyar társadalom ebben a században végül még azok közül a kormányfők közül sem fogadott el senkit sem, akiket szabad akaratából, minden külső kényszer nélkül választott meg? A végtelenségig sorolhatnám a kivégzett, meggyilkolt, száműzött és elfeledett államférfiak nevét ebből a századból. Arra az össznemzeti közönyre, amely...
Tovább Fülszöveg
Minden ország felelős önmagáért: vagyis oka és okozója mindannak, ami vele történik. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk ezt a felelősséget másokra hárítani. Saját balszerencsénk okozói ilyen felfogás szerint soha nem mi magunk voltunk, hanem a törökök, az oroszok, Haynau vagy éppen Trianon. Nézzünk végre szembe saját mulasztásainkkal és hibáinkkal is. Vegyük észre, milyen tragédiákba taszított bennünket a nemzeti létünk során az, ha vétkes közönyt tanúsítottunk közös dolgaink iránt. Vagy ha képtelenek voltunk arra, hogy kezünkbe vegyük saját sorsunk irányítását. Mennyiben tekinthető például a sors titokzatos művének az a számomra rendkívül elszomorító tény, hogy a magyar társadalom ebben a században végül még azok közül a kormányfők közül sem fogadott el senkit sem, akiket szabad akaratából, minden külső kényszer nélkül választott meg? A végtelenségig sorolhatnám a kivégzett, meggyilkolt, száműzött és elfeledett államférfiak nevét ebből a századból. Arra az össznemzeti közönyre, amely ezeket a politikusi sorsokat körülvette, nincsen más magyarázat, mint hogy ez a közöny a saját vétkünk. A saját közönyünk. A legfontosabb tanulási feladata a nemzetnek az, hogy ismerje fel az önállóság, az önálló véleményalkotás és az önálló cselekvés értékét. S ez a felismerés - úgy hiszem - a háborítatlanul fejlődő kisközösségekben tud a leggyorsabban kialakulni. Ha ugyanis ezek a közösségek erősek tudnak maradni, akkor talán jobban, tisztább fejjel és világosabb gondolkodással képes majd szembenézni az ország a globalizáció kihívásaival.
Az az emberi közösség, amely egy bizonyos létszámot meghaladó mértékben zsúfolódik össze, óhatatlanul eltorzul valamelyest. Aki egy ilyen hangyabolyban él, az a hangyaboly biológiai természetét követve előbb-utóbb arra érez késztetést, hogy alkalmazkodjon a többiekhez. Megpróbál úgy viselkedni, ahogyan mások elvárják tőle. S minthogy a nagyvárosi "hangyabolyok" lakója nem igazán szeret önállóan döntéseket hozni, az újságokból vagy a televízióból lesi el, milyen viselkedésmódot várna el tőle a többi "hangya". Holott ezzel nem tesz mást, mint egyre végzetesebben eltávolodik a valóságtól.
Vissza 
