Jászkunsági reformátusok leköltözése Bácskába II. József korában

Előszó

Szűkebb értelemben vett hazámnak, a Jászkunságnak múltja, sorsa iránti érdeklődésem, valamint a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán folytatott népiség- és településtörténeti tanulmányaim irányították rá figyelmemet arra a jelentős elvándorlási mozgalomra, melynek során II. József korában több száz jászkunsági református család vándorbotot vett kezébe és Bácskába költözött. Főleg Kunhegyes, Karcag, Kisújszállás, Kunmadaras és Jászkisér helységek népe bocsátotta ki magából azokat a tekintélyes rajokat, melyek a bácskai kincstári pusztákon három virágzó községet alapítottak: Feketehegyet, Omoroviczát (ma Kossuthfalva) és Pacsért.
Átköltözésük nemcsak annyiból érdekes, hogy három új község és három új eklézsia lett az eredménye, hanem egyetemes magyar szempontból is. Ennek horderejét felismerjük, ha megnézzük országunk néprajzi térképét. Itt egy olyan második honfoglalás történt - habár ez magukban a települőkben akkor nem volt tudatos, - mely első honfoglalásunknak a török által tönkre tett eredményeit pótolta legalább egy kis területen s pótolja ma is ott, hol néprajzi térképünk összefüggő piros mezeje előbb elrongyolódik, mintsem hogy a történelem, a vér és verejték jogán magunkénak vallott déli határainkat elérné. Ezek a színmagyar kálvinisták a magyar nemzetiség színét rajzolták be néprajzi térképünk szóbanforgó bácskai darabjába és ezt azóta is tartják. Ugyanakkor jászkunsági ó-hazájukban nem hagytak vacuumot maguk mögött s nem idézték elő azt, hogy honnmaradt véreik ereje elernyedjen és idegenek szivárogjanak be az elhagyott helyekre. Nem lehet érdektelen jelenség ez senki előtt, akire nézve nem közömbös az, hogy a magyarságban volt-e és van-e expanzív erő, ha több nem is, legalább annyi, hogy az ezeréves haza kereteit kitöltse!
Hangsúlyoznom kell, hogy a tárggyal kapcsolatban felmerülő ezek a gondolatok tárgyilagos adatkezelésemet nem befolyásolták.
Vissza