Talajvíz

Fülszöveg

"... már belenyugodott, hogy mindig hallani fogja az ágyúdörgést, és egész életében nézi az üres országutat." Ezzel a mondattal végződik a kötet első novellája. A kisfiú ott maradt árván a kocsmaajtó előtt, új alakok kerülnek az olvasó szeme elé: fiatalok, értelmiségiek, öreg tanyai cseléd, klottgatyás cigánygyerek, a szorító kötelei közt a mélységbe néző ökölvívó. Életkorban, műveltségben, társadalmi helyzetükben nagyon különböznek egymástól. Felismerhetjük a szerző előző műveinek, a "Rossz káderek" novelláinak és a "Vonuljatok ki, Chansonok" című regényének színtereit, olykor még egy-egy hősét is. Tanyától, falutól, vidéki városon át Budapestig, Itáliáig - az ébrenléttől a rossz álomig feszül a novellák íve. A tematikai gazdagság, a változatos művészi megoldás és az alakok sokfélesége ellenére egységesek ezek az írások. Az írói szemléletmód adja egységüket. A hősök emlékeznek és várakoznak; együtt élik a múltat a jelennel. Elkeseredett harcot folytatnak a kétségbeesés ellen - az emberségért, éppen ezért nagyon maiak és modernek.
"De mintha már nem is a képet látta volna, hanem a múltat, a tiédet, az enyémet, mindnyájunkét, és az idők lassan ráfolytak arcára, mely olyan lett, mint a festmény: szigorú, kemény és szomorú." Ezzel a mondattal zárul Jávor Ottó kötete, amely a "harmónia megszerkesztéséért" folytatott kemény, sokszor tragikus, de az emberért és az emberiségért felelősséget vállaló életünkről szól szép és elgondolkodtató írásaival. Vissza