Vásott kölykök

Előszó

Részlet:
"A Cité Monthiers-t a Rue d'Amsterdam és a Rude de Clichy fogja közre. A Rue de Clichy-ből egy vasrácson át, a Rue d'Amsterdam felől pedig egy mindig nyitott házkapun s e ház alatt egy boltíven át jutunk oda, s ez a városrész tulajdonkép ennek a háznak az udvara, igazi, hosszúkás udvar, oly paróka magánpalotákkal, hogy szinte ki sem látszanak a háztömb magas falbástyái alól. Ezekben a kis palotákban, amelyeknek tetejére fényképészeti műtermek függönyös üvegkalitkái borulnak, igen valószínűleg festőművészek lakhatnak. Az ember szinte kitalálja, hogy tele vannak fegyverekkel, brokátokkal, képekkel, amelyek kosárban ülő macskákat s bolíviai diplomata-családokat ábrázolnak s gazdájuk, a nagy mester, a titokzatos, a hírneves, nem győzi fogadni a vendégeket, a hivatalos kitüntetéseket, s belső nyugtalansága ellen e vidékies városrész csöndje védi.
Mégis, kétszer naponta, délelőtt féltizenegykor és délután négyóratájt, valóságos zendülés zavarja meg ezt a csendet. A Condorcet-líceum alsóbb osztályainak kapuja ugyanis épp a Rue d'Amsterdam 72/b-vel szemközt nyílik s a növendékek a Cité Monthiers-t választották hadiszállásuknak. Ez itt az ő Place de Gréve-jük: áldozataik vesztőhelye. Igazi középkori tér, szerelmek, játékok, csodák udvara, amellett bélyeg- és golyótőzsde és szabályos rablótanya, ahol törvényszék ítéli el s végezteti ki a bűnösöket, ahol hosszan szövögetik a tanárok ugratására szánt csínyeket, s a tanárok csak csodálkoznak, mikor a jól kitervelt bomba egyszerre fölrobban az osztályukban." Vissza