Vásott kölykök/Rettenetes szülők

Előszó

Jean Cocteau, a költő-gyermek-bolond
Olyan életművész és szerepjátszó, aki állítólag művein csak tehetséggel, az életén viszont lángésszel munkálkodott. Ha van titka, azt talán a költő-gyermek-bolond hármassággal lehetne jellemezni, mintegy a művészetté emelt infantilizmus embere. Illyés Gyula a húszas évek elején így jellemezte: "Apolló és egy finom kis úri óvodás benyomását keltette. Fennkölt volt és gyermekes, már az első tekintetre." Nos, ez az úri óvodás, akinek egész munkássága a gyermekkor titkai körül forgott, 1955-ben a Francia Akadémia halhatatlanja lett; amúgy meg ötven éven keresztül ő volt Párizs művészeti életének legfrissebb, legszínesebb mulattatója, csodálatos szellemi mozgékonyságával olykor híve, máskor előfutárra vagy bohóca kora új mozgalmainak. Vitatták maradandóságát, bár nem tartották jelentéktelennek, elismerték szórakoztató tehetségét, s azt, amit egykor Voltaire-ről: valamennyi műfajban jelentékeny volt, bár egyikben sem a legelső. Művész volt-e vagy csak bűvész?
A zene, a festészet, az irodalom iránt érdeklődő párizsi nagypolgári jogászcsaládból származott, egész életében jómódban élt. Gyermekkori élményei a cirkusz, a jégrevü, a Comédie Francaise tragédia-előadásai a színházi megjelenítés felé vitték, de sokoldalú tehetségéből (költő, regényíró, librettista, színész, filmrendező, festő, belsőépítész, koreográfus, divatkreátor) leginkább a lírikust illik kiemelni. Vissza