Végre szabadon!

Fülszöveg

Olgával és Alainnel együtt úgy döntöttünk, hogy megállunk egy kicsit fü-vezni egy földúton a libanoni határ közelében. Mindhárman a mennyekben éreztük magunkat. Ilyen eufórikus hangulatban telt el az egész nap. Már késő éjszaka volt, amikor két férfi kopogott be az autó ablakán. Nem értettük; mit akarnak, de olyan fenyegető volt az ábrázatuk, hogy megijedtünk. Egyikük egy pisztolyt vett ki a zsebéből és a pisztolycsővel ütögetve az ablakot, felszólított, hogy szálljunk ki. Kétségbeesett mozdulattal beindítottam a motort és odakiáltottam az utasaimnak. - Feküdj!
Fejemet a kormányra hajtva, a félelemtől reszketve léptem a gázra. Egyszer csak lövés dördült, és az autó hátsó ablaka ripityára tört.
Hatalmas tévedés lenne azt gondolni, hogy a fenti mondatok egy bűnügyi regényíró fejében megszületett fikció szavai. Jean-Michel PANNIER nem thrillert írt, hanem élettörténetét osztja meg olvasóival.
Jean-Michel hippi volt a '60-as és '70-es évek Franciaországában. Gyermekkorától kezdve... Tovább

Fülszöveg

Olgával és Alainnel együtt úgy döntöttünk, hogy megállunk egy kicsit fü-vezni egy földúton a libanoni határ közelében. Mindhárman a mennyekben éreztük magunkat. Ilyen eufórikus hangulatban telt el az egész nap. Már késő éjszaka volt, amikor két férfi kopogott be az autó ablakán. Nem értettük; mit akarnak, de olyan fenyegető volt az ábrázatuk, hogy megijedtünk. Egyikük egy pisztolyt vett ki a zsebéből és a pisztolycsővel ütögetve az ablakot, felszólított, hogy szálljunk ki. Kétségbeesett mozdulattal beindítottam a motort és odakiáltottam az utasaimnak. - Feküdj!
Fejemet a kormányra hajtva, a félelemtől reszketve léptem a gázra. Egyszer csak lövés dördült, és az autó hátsó ablaka ripityára tört.
Hatalmas tévedés lenne azt gondolni, hogy a fenti mondatok egy bűnügyi regényíró fejében megszületett fikció szavai. Jean-Michel PANNIER nem thrillert írt, hanem élettörténetét osztja meg olvasóival.
Jean-Michel hippi volt a '60-as és '70-es évek Franciaországában. Gyermekkorától kezdve az alkoholizmus és a kábítószerezés határozta meg életét. Elutasítottnak érezte magát és nem volt jövőképe. Kereste az élete értelmét, vágyott a szeretetre és az elismerésre családja részéről, de nem kapta meg.
A boldogságot keresve merült el az alkohol, a drogok, a cigaretta élvezetében, miközben hatalmas utazást tett, tucatnyi ország érintésével, hihetetlen kalandokba keveredve, de növekvő depressziójára egyszer már csak az öngyilkosság kínálkozott, mint egyetlen gyógyszer. Egy természetfölötti kéz avatkozott be ezen a ponton életébe, hogy hazavezesse Franciaországba, ahol valódi boldogságra, igazi örömre talált.
Az időnként fájdalmas, máskor mulatságos történetek sora nem ér itt véget, mert Jean-Michel nemcsak arról ír, milyen ember volt, hanem arról is, milyen ember lett, miután leszámolt múltjával. Vissza