Fülszöveg
Romain Rolland, a nagy francia író, barátja és írótársa könyvéhez írt bevezetőjében ezt olvashatjuk: "Jean-Richarc Bloch: ... és Társa című regényét már a háború előtt olvastam, kéziratban. És éppen most fejeztem be a végleges, teljes kiadás olvasását. Minden alkalommal ugyanazt a megrendülést éreztem: megrázott ez a hatalmas alkotóerő. És minden alkalommal Balzac lángelméjére emlékeztetett. Ki merem mondani, fenntartás nélkül, tudomásom szerint ez az egyetlen francia regény, amely méltó arra, hogy az Emberi Színjáték remekművei között foglaljon helyet."
A nagy lélegzetű regény tárgya bonyolult és sokrétű. Főhőse az A Simler család, szereplői a Simler család három generációja, akik elhagyva szülőföldjüket, idegen földön, idegen környezetben, elölről kezdik az életüket. Hihetetlen szívóssággal, szinte fanatikus erővel hatalmas, lüktető-csattogó-ziháló üzemet teremtenek, amely kiszívja alkotóiból előbb a vérüket, azután a hitüket, megosztja egyéniségüktől, igazán emberi életüktől,...
Tovább
Fülszöveg
Romain Rolland, a nagy francia író, barátja és írótársa könyvéhez írt bevezetőjében ezt olvashatjuk: "Jean-Richarc Bloch: ... és Társa című regényét már a háború előtt olvastam, kéziratban. És éppen most fejeztem be a végleges, teljes kiadás olvasását. Minden alkalommal ugyanazt a megrendülést éreztem: megrázott ez a hatalmas alkotóerő. És minden alkalommal Balzac lángelméjére emlékeztetett. Ki merem mondani, fenntartás nélkül, tudomásom szerint ez az egyetlen francia regény, amely méltó arra, hogy az Emberi Színjáték remekművei között foglaljon helyet."
A nagy lélegzetű regény tárgya bonyolult és sokrétű. Főhőse az A Simler család, szereplői a Simler család három generációja, akik elhagyva szülőföldjüket, idegen földön, idegen környezetben, elölről kezdik az életüket. Hihetetlen szívóssággal, szinte fanatikus erővel hatalmas, lüktető-csattogó-ziháló üzemet teremtenek, amely kiszívja alkotóiból előbb a vérüket, azután a hitüket, megosztja egyéniségüktől, igazán emberi életüktől, majd lassan fölfalja, maga alá temeti őket.
Az író lenyűgöző erővel jeleníti meg az egyén és a család, az egyes családtagok és a gyár közötti kapcsolatok bonyolult problémáját; a menekülőét, a lázadóét, aki egy szép napon, szerelemtől űzve meg akar szabadulni a családi kötöttségtől, az élet igaz szépségét megsemmisítő gyár súlyától, de neki sem sikerül: megtorpan, rádöbben, hogy élete végzetesen összefonódott a családdal, s ami még ennél is erősebb: az éltető, a tüzet okádó, a szívet-lelket pusztító gyárral.
Plasztikus jellemábrázolás, sodró lendület, tömör, súlyos de egyben árnyaltos, hajlékony nyelv jellemzi még Bloch e nagy regényét, melynek minden sorában ott izzik a haladás bátor gondolkodójának, a harcos humanistának hitvallása.
Vissza 
