Az árnyhalász

Előszó

Részlet a könyvből:
Ugylátszik, ismét Nyugat felől kél a Nap és a művészet természettanában ez nem visszája, hanem megszokott rendje a dolgoknak.
Már ugy volt, hogy kezdtük megfigyelni és megrajzolni a művészi és irodalmi kulminációnak valami Délről-Északnak és Nyugatról-Keletnek vonuló földrajzi vonalát. A görögök, latinok, olaszok és franciák után jöttek a németek, az angolok, az oroszok, a norvégek, a svédek - Hauptmann, Wedekind, Wilde, Shaw, Tolsztoj, Dosztejevszky, Strindberg - már bucsut mondtunk a hosszú francia hegemóniának és Észak, vagy Kelet felől vártuk a Napot. A franciák pedig mosolyogva szemlélték napok keltét és napok nyugvását, nem igen ugráltak utána semmiféle divatnak, és közülök azok, akik egyáltalában észrevették a többi Európa forrongását, csendesen megállapították, hogy az uj északiak nyugtalankodó naturalizmusa már régen sokkal lehiggadtabb, művészibb nyugalmi megnyilatkozásra talált a francia irodalomban és - mosolyogva - leirtak néhány nevet, főként kettőt: Balzac és Flaubert ...
A művészet más területein - a festészetben például - valójában egy pillanatig sem ingott meg a francia hegemónia. De, ugylátszik, az irodadalomban sem hosszú időre. Hogy csak a drámának határolt területén maradjunk, napjainkban egy olyan erejü uj francia drámairodalom indul, amely hamarosan élére tör az európai modern drámának és annak a magasrendü drámának folytatását és beteljesülését igéri, amelyet az egész bőségesen áradó francia dráma-termelésben eddig Henri Beque és Porto-Riche szinte teljes elszigeteltségben képviseltek. Vissza