Jégtörő Mátyás

Fülszöveg

Két bűbájjal teljes és méltán népszerű regényt zár magába ez a kötet: a címadó Jégtörő Mátyás-t és a Ragyog egy csillag-ot, mely az előbbinek a folytatása. Tamási Áron tündéri realizmussal idézi meg népi hőseinek, elsősorban Mátyásnak és Mártának emberi történetét, szerelmük, házasságuk s a nehéz élettel való birkózásuk székely eposzát, s ezzel párhuzamosan az életben és a természetben mindenütt jelenlevő két princípium, a Jó és a Gonosz megtestesült szellemeit, akik külön harcot folytatnak e szép szerelem születendő gyümölcséért: a legényke üdvéért. Tamási Áron "mindig hitt az ember és a világ ősi azonosságában - írja erről a regényről Féja Géza -, az eredeti ember és a világerők együttműködésében. A lélekvándorlás tana alkalmasnak tetszett arra, hogy ezt a hitét meglepetésekkel telitett epikára váltsa. Az antik kultúra és a folklór egyaránt sokat tudnak az aranykorról, amidőn a létezők, az emberek és az állatok, de olykor a fák is értették egymás nyelvét... A népmese világát ugyancsak ez a panteizmus vagy pánpszichizmus jellemzi: minden élőlényben a világszellem jelentkezik, a jó vagy pedig ellenfele, a gonosz. Tamási Áron ezt a folklorisztikus hitet egyesítette a lélekvándorlás tanával, s így nem csupán eredeti költői szemléletet, hanem drámaian izgalmas epikát is teremtett. Egyetlen műve sem annyira költői teljesség, mint a Jégtörő Mátyás: olvasása közben a tökéletesség leheletét érezzük." Vissza