Középkori falképek Erdélyben

Előszó

A középkori Magyarország műemlékeinek jelentős része mai határainkon túlra került. Az épületek állaga, megmaradási esélyei országonként különbözőek, meghatározó tényezőként politikai és gazdasági szempontok egyaránt szerepelnek.
A határon túli műemlékek megóvása alapvetően utódállami feladat lenne. Az emlékek állagromlását látva a magyar állam a feladatok egy részét átvállalta, és beindította "A határon túli magyar épített örökség felmérése és megóvása" elnevezésű programot, ennek bonyolítását és szervezését 1999-ben kezdte a Teleki László Alapítvány.
Ennek eredményeként folyamatosan feltárásra kerül a Kárpát-medence magyar vonatkozású kulturális öröksége. A program támogatásával több, mint 300 műemléken történtek állagmegóvási, restaurálási munkálatok és mintegy húsz műemlék teljes körű felújítása fejeződött be.
Jelen kötet egyfajta sajátos számadás, amely egy periódus végét is jelzi, hiszen egybeesik a TLA újraalapításával. A program egy különleges emlékcsoportját, a középkori falképeket választottuk témaként.
Olyan erdélyi templomokat szerepeltetünk, szám szerint huszonnégyet, ahol a Teleki László Alapítvány részt vett a feltárási, restaurálási munkálatokban. Az általunk bemutatott keresztmetszeti kép különböző stádiumokat reprezentál: Csíkszenttamáson a régészeti ásatások során előkerült nagyszámú töredékből készültek freskórekonstrukciós kísérletek, Nyárádszentlászlón, Bádokon részleges feltárás történt, a restaurálási munkák még csak most következnek. Marosszentanna és Sepsikilyén templomaiban a program befejeződött, megtörtént a freskók bemutatása is. Felvinc református templomában a feltárt falképek restaurálását elvégezték, de még remény van továbbiak előkerülésére, akárcsak Csíkszentmihály vagy Sepsikőröspatak templomaiban. Bemutatjuk szomorú mementóként Marosfelfalu templomának esetét, ahol a támogatás már nagyobbrészt elkésett volt, csak színfoltok maradtak meg a romos épületben, az egykori freskódísz jelentőségéről már csak az akvarellmásolatok segítségével alkothatunk képet.
Az egyes templomokat bemutató szövegeket közösen írta Kiss Lóránd, az összes templom munkálataiban részt vevő marosvásárhelyi restaurátor és Jékely Zsombor budapesti művészettörténész. Együttműködésük sajátos, több szempontú megközelítést tesz lehetővé.
A fényképek a legfrissebb, 2007 végi állapotot mutatják be, emellett törekedtünk a múzeumi, műemléki hivatali gyűjteményekben lévő archív anyagok minél szélesebb körű megjelenítésére.
Az anyag igen vegyes, Magyarpalatka kis templomának freskótöredéke az összképet teszi teljesebbé, helyi jelentőségűnek mondható. Ugyanakkor bemutatunk több olyan emléket, amelyek fontosságuk miatt átfogó művészettörténeti tanulmányokban is szerepelnek majd.
Az Őraljaboldogfalva nevével fémjelzett, italobizantin orientációjú kör kiegészül két kvalitásos emlékkel, Csíkszentimrével és Felvinccel; az itáliai trecento hatásokat mutató marosszentannai és magyarfenesi freskókhoz, amely templomokban egyébként a friss kutatások újabb falképeket tártak föl, csatlakozik a bádoki templom freskódísze, a magyar anyagban egyedülálló "Vasárnapi Krisztus" ábrázolásával.
Könyvünk célja amellett, hogy az érdeklődőknek és a szakmai közvéleménynek bemutassuk a falképkutatás új erdélyi eredményeit, nem titkoltan az is, hogy az értékmentés ügyének újabb híveket és támogatókat szerezzünk.
Nagyszámú falképet borít vakolatpáncél, és sajnos túl sok templom van végveszélyben, megmentőre várva. Bízunk abban, hogy jelen kötetnek folytatása következhet, amely újabb kutatott, helyreállított templomokat mutathat be. Vissza