Jelenlétünk a világban

Előszó

Jelenlétünk a világban, mint keresztényeknek, mint egyháznak, ennek formáit, lehetőségeit újra meg kell teremtenünk. Az életből kell kialakítanunk. A mindennapi életünkből, a körülményeinkből. Ezeknek a formáknak az élet általános formáihoz kell alkalmazkodniok. Azok ellenében nem lehetnek.
Hogyn hogyan, ezt nem lehet előre elméletileg pontosan kidolgozni és meghatározni. Elvi világoslátás és bizonyos prófétai megérzés is kell hozzá, valamint sokoldalú tapasztalat, a pluralisztikus társadalom megbízható és valós ismerete és egyetemes életismeret, de azért - az elvi elgondolások iránymutatásai mellett - mégis az élet, a gyakorlat fogja ezt kialakítani. Lesznek kikezdések, megkezdett utak, amelyek véget fognak érni. Ugyanakkor a körülöttünk is folyton változó és alakuló élet új és új utakat, lehetőségeket is fog előttünk megnyitni.
Ezeket meglátni, észrevenni, ezekre rálépni, bátran, reménnyel és bizalommal, a krisztusi üzenet reménységével és bizalmával: "Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig" (Mt. 28, 20) - ez a mi feladatunk.
Erre azonban Lélekben és igazságban fel kell készülnünk. Sokmindennel leszámolnunk, sokmindennel megbarátkoznunk. Lehántva magunkról mindazt, ami csak a történelem folyamán rakódott ránk, ami a maga idejében jó volt és korszerű, most már azonban csak hátráltató nehezék a szemléletünkön, a világképünkön, és a krisztusi örök igazságokon. "Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert." (Ef. 4, 23-24).
Az örök igazságokhoz hitben és hűségben odahúzódni, rájukmutatni, világosságuknak az útját nyomonkövetni a mai emberhez, az örök emberhez a mai emberben is: ez ennek a kötetnek alázatos vágya: Istenszolgálat és emberszolgálat, Istenszolgálat az emberszolgálatban. Vissza