Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetről 2005

Előszó

A különböző szenvedélybetegségek jelenléte egyre inkább felgyorsult világunk kísérőjelensége. Az emberi működés sajátosságaiból fakadóan kipróbálunk, illetve nemegyszer hozzászokunk tovatűnő örömökhöz, mely utóbbi esetben tragikus élethelyzetekbe is kerülhetünk, s ennek következtében a gyógyulás folyamata sajnos, sok-sok időt rabol el életünkből, valamint mérhetetlen türelmet, törődést kíván meg szeretteinktől.
Felmérések alapján megállapítható, hogy a mai magyar társadalom többsége azzal az állítással ért egyet, hogy a drogfüggő nem bűnöző, hanem beteg. Ez a tény megerősíti annak a szakmapolitikai elvnek az elsőbbségét, mely szerint a kábítószer-probléma kezelésekor, a kriminalizáció helyett, alapvetően a segítés elvének kell érvényesülnie: azzal nem segítünk a drogproblémával küzdőkön, ha kitaszítjuk őket magunk közül, és bűnözőként tekintünk rájuk. Kizárólag úgy lehetséges esélyt teremteni szenvedélybeteg embertársaink számára arra, hogy visszatérjenek egy egészségesebb életútra, ha megértéssel közeledünk feléjük, és tudatjuk velük, hogy bármikor számíthatnak segítségünkre. A droghasználat okozta problémák sokszor nemcsak az egyént, hanem környezetét sem kímélik, így a hatékony kezelési lehetőségek, a segítség elérhetőségében is közös a felelősségünk, mely továbbra is a kormány, az önkormányzatok, az egyházi, a civil közösségek és a családok együttes cselekvésén alapszik. A drogok által legveszélyeztetettebb fiatalok, valamint a felnőtté válás egészének érzékeny folyamata mindennél jobban szükségelteti a család működésének összhangját, a problémák kezelésének őszinte, párbeszéden alapuló megközelítését. Vissza