Jelentések az alagútból II.

Előszó

Az Olvasó három tanulmányt tart kezében a nyolcvanas évek magyar gazdaságáról. A három tanulmány nem adja a gazdaság működésének teljes keresztmetszetét, mindössze három jelenségcsoportra: a nagyvállalatok magatartására, a monetáris folyamatokra, a lakossági jövedelmekre és a lakossági megtakarításokra koncentrál. Mégis e három tanulmányból pontos képet kapunk arról a patthelyzetről, ami az 1984-ben beígért, majd 1985-1986-ban megrekedt reformok, az 1984-1985-ös, "hosszú kongresszusi évben" beindított dinamizálási kísérlet kudarca nyomán bekövetkezett.
A három tanulmány nem a nyolcvanas évek reformtörténetet, de nem is csupán az 1987-1988-as időszak fényképe. A tanulmányok azt vizsgálják miért nem volt kibontakozás 1984 után, milyen tendenciák prognosztizálhatók a nyolcvanas évek végére. Funkciójuk ezért nem az ismertetést, hanem a mély elemzés.
Mi köti össze e tanulmányokat azon kívül, hogy mindhárom a Pénzügykutató Részvénytársaság "Jelentések az alagútból" sorozatához készül, hogy egy megállapodás szerint az 1984-1988 közötti időszakot vizsgálják, hogy mindhárom próbál az előttünk álló néhány hónap eseményeire is következtetni, és hogy mindhármat tehetséges és témájukban elismert nők írták? Talán akkor járunk el helyesen, ha ezt a közös tartalmat annak a paradoxonnak a megragadásában jelöljük, meg, ami a gazdaságpolitikát 1988-ban - immár szélsőséges módon - jellemezte. Vissza