| Első fejezet, amelyben Jelky András elbúcsúzik szülővárosától és elindul a nagyvilágba | 5 |
| Második fejezet, amelyben Jelky András megérkezik Bécs városába, tanul, dolgozik, álmodozik és végül ismét nagy útra készül | 13 |
| Harmadik fejezet, amelyben hősünket nagy veszedelem fenyegeti és végül is meg kell neki tanulnia, milyen utazás esik egy hátiputtonyban | 21 |
| Negyedik fejezet, amelyben Jelky Andrásnak alkalma van megtudni, hogy ő bizony egy fabatkával sem ér többet negyven tallérnál | 34 |
| Ötödik fejezet, amelyben Jelky András és Portius Péter hideg fürdőt vesz, ami a hesseni grófnő őmagasságának kereken nyolcvan tallérjába kerül | 43 |
| Hatodik fejezet, amelyben Jelky András igen szomorú módon ismerkedik meg a tengerjáró hajók feneketlen gyomrával | 48 |
| Hetedik fejezet, amelyben Jelky András egész beható ismeretségek köt a tengerrel | 58 |
| Nyolcadik fejezet, amelyben Jelky András vízbe merül, nehogy megégjen, és gerendán lovagol, nehogy a vízbe végképp elmerüljön | 65 |
| Kilencedik fejezet, amelyben Jelky András szeretne visszatérni a mesterségéhez, de inkább a mestersége tér vissza hozzá | 73 |
| Tizedik fejezet, amelyben Jelky András úgy megéhezik, hogy jázminillatot, fokhagymaszagot és tekintélyes titulusokat kénytelen vacsorázni | 83 |
| Tizenegyedik fejezet, amelyben Jelky András ismeretséget köt egy muzulmán hitű ágyúgolyóbissal | 94 |
| Tizenkettedik fejezet, amelyet Jelky András mint harcos tengerész kezd meg és mint eladott rabszolga végez be | 101 |
| Tizenharmadik fejezet, amelyben Jelky András megfeketedik, és egy ideig urasan jár, hogy később pórul járjon | 110 |
| Tizennegyedik fejezet, amelyben András se éhen se szomjan nem hal, hanem feketéből fehérré változik | 122 |
| Tizenötödik fejezet, amelyben egy pávatollas mandarin különleges figyelmet tanusít Jelky András hasa iránt | 129 |
| Tizenhatodik fejezet, amelyben Jelky Andrásnak megmenekül a hasa, viszont hosszú időre elmegy az étvágy | 136 |
| Tizenhetedik fejezet, amelyben Jelky András egyszerre tesz szert egy hatalmas barátra és egy még hatalmasabb ellenségre | 146 |
| Tizennyolcadik fejezet, amelyben Jelky András megismerkedik Jelky Andrásnéval, a helytartóné úrasszony pedig megismerkedik Jelky Andrásné meggyszín ruhájával | 156 |
| Tizenkilencedik fejezet, amelyben egy kiskakas és egy nagy kakas párbajt vívnak egymással - és András lesz a vesztes | 165 |
| Huszadik fejezet, amelyben Jelky András hallomásból megismerkedik Buddha isten szent fogával | 175 |
| Huszonegyedik fejezet, amelyben Jelky András elevenné varázsol egy kétszáz éves, de legalább húsz esztendős szobrot | 184 |
| Huszonkettedik fejezet, amelyben az oszlopszent nagy hirtelen eltűnik és a szent fog fekete füstté változik | 194 |
| Huszonharmadik fejezet, amelyben két hadsereg békésen hazavonul, csak egy király átkozódik magában a csatatéren | 206 |
| Huszonnegyedik fejezet, amelyben Jelky András igen furcsákat álmodik és utóbb még furcsább valóságra ébred | 215 |
| Huszonötödik fejezet, amelyben csúfosan, majdhogy az utolsó fejezete nem lett Andrásunk hányatott pályafutásának | 227 |
| Huszonhatodik fejezet, amelyben Jelky András megismerkedik egy mindentudó, mindenható és csodálatos istenséggel, és illő tisztelettel viseltetik iránta | 237 |
| Huszonhetedik fejezet, amelyben Jelky András kedvéért csodát tesz a mindenható nagy fétis | 247 |
| Huszonnyolcadik fejezete, amelyben nyolc fekete pont tűnik fel a tengeren | 257 |
| Huszonkilencedik fejezet, amelyben felépül a Reménység szigetének védőműve, és Gondoró felcsap festőművésznek | 265 |
| Harmincadik fejezet, amelyben nyílzáporok zuhognak, emberevők ordítozása hallatszik, és Sokuma tengernagyi kinevezésben részesül | 273 |
| Harmincegyedik fejezet, amelyben Jelky András kígyót fogad keblére, bár tudja, hogy a kígyó megmarhatja | 282 |
| Harminckettedik fejezet, amelyben a kígyó Jelky Andrást csakugyan megmarja, és a Reménység szigete másodszor is a pusztulás szigetévé változik | 291 |
| Harmincharmadik fejezet, amelyben Jelky András megöleli a boldog hitvesét és megismerkedik az Ifjabb Jelky Andrással - Sokum és Gondoró pedig Batávia főutcáján sétálnak, a város lakóinak nem csekély rémületére | 299 |
| Utószó, amelyben elbúcsúzunk hősünktől, és lezárjuk életének kalandos történetét | 309-320 |
Folytatás Microsoft-tal