Jezsuita okmánytár I/1.

Előszó

Most induló okmánytárunk a XVI. századi jezsuita forrásanyagot a teljesség igényével feltáró Monumenta Antiquae Hungáriáé folytatásaként jelenik meg. Megalapozatlan lenne ma még arról beszélnünk, hogy a XVII. századi rendkívül heterogén források közzétételében milyen eljárások lesznek célravezetőek, az azonban vállalhatónak és kitűzhetőnek látszik, hogy a század első éveinek iratanyagát (kb. Bethlen Gábor uralkodásának kezdetéig, 1613-ig) a Monumenta köteteiben megvalósított teljességre törekedve tegyük közzé. A tervbe vett kötetek ugyanakkor formálisan a szegedi Adattár sorozatba tagolódnak be és Magyarországon jelennek meg, s ez természetesen változásokat hozott a XVI. századiakhoz képest. Ezek közül a legfontosabb az, hogy az egyes iratok élén álló tartalmi összefoglalókat és a jegyzeteket magyarul közöljük. Ez az eljárás kétségtelenül kifogásolható lehet, ám ebben az esetben nem tartjuk igazán komolynak a nemzetközi tudománytól elzárkózó provincializmus veszélyét. Az írások túlnyomó többsége végülis latin, olasz, vagy német nyelvű, s így a magyarul nem tudók által is használható és tanulmányozható, másfelől a nemzetközi tudományosságban nagy elismeréssel fogadott Monumenta-kötetek a szükségesnél jóval kisebb mértékben hasznosulnak az itthoni történeti kutatásokban (az oktatásról nem is beszélve), s ez indokolttá teszi, hogy magyar nyelvű kísérőszövegekkel is próbáljuk elősegíteni a mostani forrásanyag minél szélesebb körű hazai hasznosulását. (A körülmények szerencsés alakulása esetén ugyanakkor a modern komputeres technika nagyon megkönnyítheti majd egy esetleges idegen nyelvű és visszafogottabban jegyzetelt változat elkészítését.) Jelenlegi kötetünk a XVII. század első hat évének iratanyagát közli. Összeállítása során nem változtattunk - a kritikai fogadtatás szerint beváltnak tekinthető - elveken, jóllehet az anyag körülhatárolása nem kis nehézségeket okozott. Ennek megfelelően felvettünk kötetünkbe minden olyan iratot, amely magyarországi vagy erdélyi jezsuita tollából származik, vagy a rend nem idevaló tagja ugyan a szerzője, de a dokumentum a megjelölt térségre vonatkozik. Ez sokszor - főleg a rendfőnök levelei esetében - csak úgy volt lehetséges, hogy nem egész iratokat, hanem csupán részleteket közlünk. Ennek az eljárásnak kétségtelen negatívuma, hogy kiemel bizonyos szövegrészleteket az eredeti kontextusból, ám az ellenkező eljárás (az ausztriai rendtartomány egészére vonatkozó rendfőnöki leveleskönyv kommentált közlése) magyarországi kutatók számára megoldhatatlan feladat lett volna. Vissza