Jézus és kora II. (töredék)

Fülszöveg

A 29. év őszén, ha a legvalószínűbbnek látszó kronológiát követjük, Jézus elhagyja Galileát. Nem is fog oda visszatérni többé. Legfontosabb ténykedésének színtere ezentúl Júdea lesz, az évezredek óta hűséges, harcos Júdea, az ősök hitének bástyája: beteljesedhetett-e egy próféta sorsa anélkül, hogy Jeruzsálembe ne jött volna?
Bizonyára ebben rejlik e színtérváltoztatás legmélyebb oka. Amióta Dávid, mintegy ezer évvel korábban, ezen a jeles helyen alapította meg fővárosát, az utak kereszteződésében, a hegyvidék kellős közepén, és szentelte meg azzal, hogy itt helyezte el a szövetség ládáját, a Jáhve és népe közötti szövetség szimbólumát, és főleg azóta, hogy Salamon, Istenének dicsőítésére és egyben saját hatalma kinyilvánítására a Mória-hegyen építtette fel a legkáprázatosabb templomot, mindig Jeruzsálem volt a főváros. Sőt, több mint politikai főváros: az ország szíve, melyben Izrael tüzes vére lüktetett, az, ami Párizs a franciáknak, az egyetlen Róma a katolikus világnak. Ezt jelentette hát ez a szent város, melynek lankadatlan szeretetét a világon szétszóródott zsidóság legszürkébb tagja is megőrizte szívében. "Bábel folyói mentén", a számkivetés gyászos éveiben az Ígéret Népe ezt a himnuszt énekelte: "Ha elfeledkezem rólad, ó, Jeruzsálem, száradjon el a jobbom! Nyelvem tapadjon ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad: ha Jeruzsálemet nem helyezem minden örömöm fölé!" Jézus mindenképpen tudta, hogy üzenete csakis azon a napon nyeri el teljes jelentőségét, amikor majd Sion hegyén új értelmet ad a régi szövetségnek. Vissza