Jó polgári koszt

Előszó

Részlet a kötetből:

"A Neuve-Saint-Augustin-utcában egy kocsitorlódás megállította a három ládával megrakott fiákert, mely elhozta Octave-ot a lyon-i pályaudvarról. A fiatal ember lebocsátotta a kocsijavító egyik ablakát, ámbár ez a komor novemberi nap már csípősen hideg volt. Meglepte a nap hirtelen lehanyatlása ebben a szük utcákkal teli negyedben, amelyek hemzsegtek a néptől. A kocsisok káromkodása, amint megcsapkodták prüszkölő lovaikat, a gyalogjárók végeláthatatlan egymásbakapcsolódása, a kiszolgálóktól és vásárlóktól szint kicsorduló üzletek összezsufolt sora elkábitották, mert ha tisztábbnak képzelte is Párist, nem gondolta, hogy ilyen ádázul nyersnek mutatkozzék az első találkozásnál s kiérezte belőle, hogy tárva-nyitva áll az erősfáju fickók vágyakozásai előtt.
A kocsis hozzáhajolt.
- Ugy-e, aszonta, hogy a Choiseul-átjáró?
- Dehogy is, a Choseul-utcát... Az hiszem, egy uj ház.
A kocsisnak csak meg kellett fordulnia s egyszerre ott állott a ház, a második utcasorban: egy nagy négyemeletes épület, amelynek halványszinü kövei alig megvörösödve ütöttek ki a szomszédos öreg homlakzatok gipszének közepéből. Octave, aki kiszállt a gyalogjáróra, gépies tekintettel méregette, tanulmányozta, a földszint és a félemelet selyemraktárától fogva a negyedik emelet hátrahuzódó ablakjáig, amelyek egy szük terraszra nyiltak. Az első emeleten női fejek egy cifra öntöttvaskerítésü erkélyt tartottak. Az ablakok kőkeretei bonyolult s elcsépelt minták után elnagyoltan voltak faragva s lent, a nagykapu fölött, amely még inkább tul volt terhelve diszitésekkel, két Ámor emelgetett egy pajzsot, benne a ház számával, amelyet éjjelenként belülről egy gázláng világitott meg." Vissza